Oldalak

2017. április 28., péntek

Café Dorothea – kávézó ajánló



Tavaly fedeztük fel ezt a kis, félreeső utcában található szentendrei kávézót. Ha jó idő van, a kertben lehet üldögélni, aminek a közepén egy fa áll, ha még kevés a Celsius szám, vagy túl sok a vendég, akkor a nem is olyan kicsi belső térben foglalhatunk helyet (bár akkor is kiszolgálnak, ha a fa tövében ücsörgünk, helyre várva). Szeretem, hogy ez a hely kiesik a mainstream-ből, és hogy vagy azok az emberek térnek be ide, akik már jól ismerik, vagy akik teljesen véletlenül erre sétálnak (mi is így találtuk meg). 

A kávéjuk nagyon finom, de vigyázat, nagy csészében szolgálják fel – én, aki mindenhol a legkisebb cappuccinot kérem, csak a felét bírtam meginni. A sütik közül a citromtortát ajánlom, bárkivel is érkezem, ha csak egyet kérünk ki (nekem), akkor is kettő lesz belőle, miután belekóstolt az enyémbe (egy falatnál többet senkinek nem engedélyezek!). Az étlapon is úgy szerepel, hogy A citromtorta. Vannak könnyebb ételek is, hasonlóan jó minőségben. 

Jó kávézást! :-)




lejegyezte: Szemfény

2017. április 26., szerda

A cipő

A néni évekig őrizgette a cipőt a szekrény mélyén.  Az édesapja keze munkája volt, aki csizmadia mester volt annak idején.  Csak a férje viselte egy-két alkalommal, de ő sem élt már. Nagytakarításkor mindig megakadt rajta a szeme. Semmi értelme, hogy itt álljon, de leselejtezni, eladakozni sem volt szíve, mint azt más ruházattal és lábbelikkel tette. Jó lenne legalább egy kis pénzt kapni érte, hisz valódi bőr és igazi kézi munka – gondolta. Azon töprengett, hová is vigye. Végül gondosan selyempapírba tekerte és útnak indult vele.
Útja a város egyik cipőkészítő mesteréhez, egy fiatalemberhez vezetett, akit sokan dicsértek, hisz nagy talentum volt a szakmájában. Versenyeket nyert a munkáival és kezdett országos hírnévre is szert tenni. Az ifjú mester szemügyre vette az elé pakolt cipőt, megdicsérte a bőrt, a kidolgozást, az egykori mester hozzáértését, de sajnálattal közölte, hogy pénzt adni nem tud érte, nem szokott ilyesmit vásárolni. A néni elgondolkozott a hallottakon.
- Mégis itt hagyom a cipőt. Nem tudok vele mit kezdeni, csak áll a szekrényben. Itt jó helyen lesz, itt legalább ismerik az értékét.
- Várjon egy picit! – szólt rá a cipész, mielőtt még kiléphetett volna a műhely ajtaján. – Hadd adjak cserébe valamit! – A hátsó szobából előhozott egy prospektust az eddig készült legszebb munkáiról és a néni kezébe nyomta.
A néni otthon a kezébe vette a prospektust, hogy megnézegesse a gyönyörű cipőket. A lapok közül - legnagyobb meglepetésére - egy bankjegy hullt az ölébe.
Ezt a történetet a néni lányától hallottam. Szavahihető ember. Azóta az a fiatal cipész mester pedig nemzetközi hírnévre is szert tett. Aki nem hiszi, járjon utána.
Lejegyezte: Vica


2017. április 25., kedd

Szakítás férfi (?) módra, avagy a leghülyébb utolsó mondatok



„Úgy döntöttem, nem megyek már haza többet. (…) De most ezt felejtsd is el, hiszen szülinapod van, menj, bulizz egy jót a barátaiddal!” – Ó igen! A megfelelő időzítés mindenek felett!

„Nem fog ez működni. Neked macskád van.” – Mintha nem tudtad volna az első perctől kezdve, ráadásul nálad is lakott.

„Te jobbat érdemelsz nálam.” – Hát az egyszer biztos.

„Bocs, de mégsem megy nekem ez a férfi-nő dolog. Igen, tudom, hogy már meg is főzted a vacsorát, sőt, fel is tálaltad, mivel azt mondtam, hogy már úton vagyok, és kb. 10 perc múlva ott leszek, de én most inkább mégsem megyek oda.” – Anyád. Nézzél tévét.

2017. április 21., péntek

Filmajánló: Paterson



Jim Jarmusch-t azért szeretem, mert képes megállítani az időt, és keresztmetszetet adni arról, ami abban a pillanatban történik, zajlik, érződik, gondolódik, és mert szofisztikált a humora! Kedvencem tőle a Törvénytől sújtva, de az Éjszaka a földön-t is imádom!
Ez egy remek, lassú folyású film a hétköznapok szépségéről. A főszereplő egy Paterson nevű buszsofőr, aki Patersonban lakik világszép barátnőjével, és annak Marvin nevű kutyájával. A lány minden nap vicces és kreatív módon csomagol a szerelmének uzsonnát. Egyébként nem csinál „semmit”, otthon festeget, lakberendez (kiváló ízléssel), muffin kiállításra készül.

2017. április 12., szerda

Használati utasítás könyvmoly gyerekhez könyvvásárlás esetén

Az élet kegyes volt velünk, mert egy igazi könyvimádó gyerekünk született. Ráadásul nem csak gyűjti, olvassa is őket. Van, hogy egyszerre hármat is. Persze akármit nem, alaposan utánanéz, hogy mire áldoz az idejéből.

A legnagyobb feladat elé akkor állított minket, amikor H. P. Lovecraft életrajzi regényéért kellett a fél világot átkutatnunk. Végül a keresztanyja tudta egy angol gyűjtőtől megvenni. Pici probléma, hogy a könyv egy michigeni könyvtár bilétájával van díszítve, tehát nem kizárt, hogy mint orgazdák, a nemzetközi könyvmaffia áldozatai vagyunk.
Egyik alkalommal megkért a gyerek, hogy kísérjem el a könyvesboltba. Akkor született ez az írás.

2017. április 10., hétfő

Magánjáték


Játszik. Fut, ugrál, mászik a kötélen, libeg a haja hintázás közben. Nevet. Bújócskázik a padon merengő anyjával, kukucskál a műanyag házikó résein. Magánjáték. Ujjainak beszél, suttog, kiabál, hangjával simogat. Nyílik a fantázia kapuja.

Törökülésbe tett térdein pihen hosszú, szőke haja, arca előtt kalimpálnak az ujjbábok, minden ujjacska egy alak. Fiú, lány, apa, anya, pék, orvos. És még többen. Történetük van, életük, a verziók száma pedig végtelen, már használja a világunk híres-hírhedt eseményeit: születés, esküvő, gyermekáldás, temetés. Körforgás van mindenütt.

Kitalál és mesél. Vagy álmodozik és jövőbe néz? Talán épp az éjjel látott álomképe elevenedik meg, vagy az otthon hallott civakodást kell feldolgoznia? Tervei vannak, tudja, hogy

2017. április 7., péntek

Erdőfürdő - Ajánló


Japánban már megint előálltak valami újjal. Shinrin-yoku. Ismerős? Nehéz szó szerint fordítani, de nagyjából azt jelenti, hogy „tölts több időt fák körül”. Mondjuk annyira nem új a mozgalom, 1982-ben indult, de hozzánk, csak mostanság jutott el. Erdőfürdő. Ez a nyugati neve.

A felkelő nap országában ez egy egész nemzeti mozgalom, ami állami támogatással jött létre és az állampolgárok egészségét hivatott javítani. Mi kell hozzá? Erdő -  fákkal, aljnövényzettel és állatvilággal. Nem árt egy ösvény és mindenképp szükség van résztevőkre. Felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt ajánlott. Nem terepfutás, tájékozódási verseny, kocogás, vagy túrázás, egyszerűen csak időzés az erdőben. Lazán, kötöttségek nélkül. A lényeg az, hogy hagyjuk, hogy kapcsolatba kerüljünk a fákkal.

Mivel nemzeti kezdeményezés

2017. április 5., szerda

Fészekrakósdi


Olyan jó, ha az embernek kertje van. Vagy legalább egy fa az ablaka előtt. Mondjuk, eltart egy ideig, amíg megszokja, hogy a hajnali ébresztő nyáron, nyitott ablaknál, zöldhajnalban indul be, és pont addig tart, amíg a hű barátunk, az okos telefon meg nem szólal, hogy ”ébresztő! most már ki kellene keveredni az ágyból!”. Az ablak előtt, ezek után egész délelőtt csend.
Akkor is élmény.
Meg lehet szokni a csicsergést is, akár a hajnali villamos csilingelését. Esküszöm!
Az évszakok is varázslatosak a madarakkal, a téli csend, amiben csak egy-egy fagyos madárka szemezget a madáretetőn, vagy a tavaszi fészekrakósdi! Igen! Ez utóbbi gazán izgalmas!
Előbb csak libegés, egymás kergetése, kacér körök és apró érintkezések. Igazi légi tánc. Aztán

2017. április 3., hétfő

Lakásba is minimál!

Itt a tavasz! Na jó, lehet, hogy ez már nyár – már megint nem figyeltünk arra a tavaszi csütörtök délutánra – nem is tudom. Bent a lakásban még kissé hűvöskés van, tartják a falak a vacogtató tél emlékét. Én már fejben és gondolatokban kinn járok, napfény, virágillat, megújulás.
És igen! Tavaszi nagytakarítás.
Begyült a lakásba nem csak a téli szöszmösz, hanem ez az egész kuckósodó hangulat. A „jobb bent mint kint”, a „teázgatva olvasgassunk és bentről bámuljuk a kinti csodát” érzés. Ki kell hessinteni! Hiszen most vár minket a kint, és ehhez fel kell frissíteni a bent lévőt! – Mennyire igaz ez az életünkre is, gondoljunk csak bele. De hát tudjuk: mint fent úgy lent, mint bent úgy kint. –
Vissza az eredeti gondolathoz: nagytakarítás.
Igen. Első napirendi pont a rámolás!