Oldalak

2016. június 27., hétfő

Az angyalbögyörőtől a szemrehányásig – avagy: Édes anyanyelvünk

Van úgy veletek, hogy egyszer csak rátok köszön egy szó vagy kifejezés és elcsodálkoztok, ezt most miért is mondjuk így?
Legutóbb azon méláztam el, ha valaki elront valamit, felsül valamivel, miért éppen csütörtököt mond? Miért nem hétfőt vagy szombatot? Utánanéztem, mert hála a netnek, ez most már gyorsan megy. „Az eredeti alaknak semmi köze nem volt a csütörtökhöz. A „csettet vet”, „csöttöt mond” kifejezést használták, amely nem volt más, mint egy hangutánzó szókapcsolat. A főleg „cs” és „t” betűkből álló hangalak a fegyverek ravaszának hangját utánozta. A pisztolyok, puskák akkor adnak ehhez hasonló „csittegő” hangot, ha nem sülnek el megfelelően”.

2016. június 24., péntek

Filmajánló: Sarkköri mentőexpedíció



Három testvér egy iskolai verekedést követően elbújik egy mentőhelikopterben, és hamarosan a Spitzbergákon találja magát, elhagyatva, kellő felszerelés és bármi remény nélkül. A film arról szól, hogy a gyerekek hogyan ébrednek rá arra, hogy együtt kell működniük, különben nem élik túl,  eközben hogyan érnek meg, és tanulnak meg felelősséget vállalni (kivéve talán a kisfiút, aki egyszerűen vonzza a bajt, vagy ha nincs baj, csinál egyet).

Kiknek ajánlom?

2016. június 22., szerda

Miért éppen Bonn?

Nemrégiben Bonnban (és Kölnben) jártam, baráti látogatáson. Bár nem számítottam másra, mint a jó társaságra, mégis, a város és környéke számos olyan kellemes meglepetést tartogatott, ami miatt bátran tudom ajánlati turisztikai célpontként. 


2016. június 20., hétfő

Nők a kertben (is)

Különleges kiállításon voltam.
Egy szabadtéri festmény kiállításon.
Na jó, nem igazi festmények csak reprodukciók voltak kiállítva. És nem is a teljes festmények reprodukciói, csak egyes részletek, az arcok voltak hatalmasra felnagyítva.

Döbbenet volt.

A környezet eleve lenyűgöző: egy kastély parkja: ősfák, gondozott gyep, szerényen kontúrozó, diszkrét virágágyások, téglafal, kőkerítés... Igazi reneszánsz hangulat és a képek! Hatalmas 5 x 7 méternyi vagy annál is nagyobb, félig áttetsző vásznak, azokon ismerős női arcok.

2016. június 17., péntek

Miért éppen Róma?

Pár hete Rómában jártam. Nem ez volt az első utam Rómába, a kötelező látnivalókat – és kicsivel annál többet is – már láttam, így nem volt olyan érzésem, hogy atyavilágnehogymár-úgyutazzakhazahogyezkimaradjon. Az idő kellemesen meleg volt, néha egy kis esti esővel, de nekünk az nem okozott gondot.




2016. június 15., szerda

Csalafinta idő


Nagyanyám megmondta: ahogy öregszel, úgy fog felgyorsulni az idő is. És lőn.


Ovis koromból végeláthatatlan hosszú gondolatmenetekre emlékszem. Valószínűleg ez az újszülött elme rácsodálkozása volt a nagyvilágra, mikor még minden olyan új és érdekes. Volt idő az apró részletek felfedezésére és megfigyelésére, akár a természetről, az emberekről vagy tárgyakról legyen szó. Volt, hogy csak ültem és azon gondolkodtam, hogy olyan nincs, hogy soha ne gondoljak semmire. Aztán az ovival elmúlt ez a filozófus időszakom is. Iskolában jött a rendszer, bedarált a gépezet. A sok tanulnivaló lerövidítette a kreatív bambulást. Mégis, ha volt szabadidő, azt még olyan jól és intenzíven ki lehetett tölteni tartalommal. Például

2016. június 13., hétfő

Margit

Időnként kisegítek egy szociális otthonban, önkéntesként.
A doktornő szülni megy, egyre kevesebbet tud bent lenni, az ápolók száma már rég a kritikus szint alatt van, jól jön bárki, aki egy kicsit is segít. Jó szóval, néha tettel is.

Így ismertem meg Margitot, aki 69 éves, és a doktornő elmondása szerint teljesen demens - elsőre én is ezt láttam, három hónapja, amióta behozták, egész nap ült, háttal az ajtónak, és az ablakot bámulta, de nem kifelé nézett, hanem a keretet figyelte. Akkor sem állt föl, amikor nagyon kellett volna, ezért az ápolók időnként lefürdették és tisztába tették.

Egyik este, mivel egyre kevésbé szeretek tévét nézni, meg felesleges dolgokkal időt tölteni az interneten, írni meg fáradt voltam, gondoltam, beülök hozzá,

2016. június 10., péntek

BKV hajó - ajánló


Európa számos városban jártam, és amelyikben van folyó, ott a turisták vízre vonzása alap és általában sokféle lehetőség kínálkozik a vízi városnézésre. Sok helyen a helyi tömegközlekedés részeként is indulnak járatok, menetrendszerűen. Budapesten is hopon-hopoff járatok tucatjai tülekednek a turisták és helyiek kegyeiért, na de néhány éve a BKV is beszállt a „harcba” és menetrendszerű hajójáratot indított. 


Az elején akkora volt az érdeklődés, hogy nem lehetett feljutni a hajókra, óriási sorok kígyóztak, mert ez BKV jegy áráért (lássuk be az Európai, de még a hazai árakhoz képest is nevetségesen alacsony ár egy hajóútért) vagy a BKV bérlettel ingyenesen, egy teljes kört lehetett tenni a Dunán, ami tökéletes városnézésre, kikapcsolódásra vagy

2016. június 8., szerda

Trolira fel!

Busz, troli, villamos vagy metró... Melyiket szeressem? Imádok tömegközlekedni. Egyrészt mert zöldebb, mint az "egy ember - egy autó" felállás, másrészt ott mindig van valami izgalmas történés. Ok, legyen a legutóbbi troli-élmény.

Esett az eső. Van ilyen Budapesten. És olyan is van, hogy nincs fedett várakozó kialakítva. S ilyenkor ott áll meg az ember lánya ahol tud. Mert ha járdaszegélyhez közel várakozik türelmetlenül, akkor alulról fröccsentik rá a vizet az autókerekek, ha óvatosan a kerítés mellé húzódik, akkor a kert fáiról csurog a nyakába az extra áldás – lehet választani. Végre megjött az 52-es troli. Szinte vágni lehetett a párát az utastérben. Biztosan ezért voltak képtelenek az utasok tájékozódni. Hiába volt kiírva mindenhová, hogy felszállás az első ajtónál, a másik kettő meg szinte kiabált, hogy leszállni itt; a felszálláshoz mindenki a hátsó ajtókhoz sorakozik, míg az első ajtónál tömött sorban türelmetlenkedtek a leszállni vágyók. Feljutottam. Dohogtam tovább. Minden és mindenki csöpögött. Csodák csodája

2016. június 6., hétfő

Utazóközösség


Közösségek hálójában élünk. Harminc éve vagyok aktív tagja az autósok népes táborának, s mostanság  pontosan három hete – közösséget váltottam; tömegközlekedek. Ha őszinte akarok lenni, ez a három hét nekem több mint elég, de ezt sem én irányítom, hanem a megváltozott életkörülményeim. Nyilván, aki napi szinten tömegközlekedik, semmi különöset nem tapasztal; megszokott rutin. Ők azok, akik rezzenéstelen arccal tudnak a semmibe révedni, jelét sem adva, az itt és most érzésnek. Én még aktív résztvevője vagyok a hullámzásnak, sőt, nekem sokszor kell fegyelmezni magam, s vissza kell rendezni arcizmaimat is a semleges, „köszönöm jól” indulópozícióba. 

Nem tehetek róla,

2016. június 3., péntek

Olasz tészta - gasztro ajánló



Jó hely ez a Budapest, rengeteg felfedezni való van benne.  Nincs hiány minőségből és a nemzetek konyhái is itt helyben olyan kínálattal várnak minket, akárcsak ott lennénk abban az adott országban. A minap olyan olaszt tésztás étteremben jártam, amit muszáj leírnom, most azonnal, amíg az élmény és a tészta íze még itt van a számban.

Ezt az olasz tésztázót ki KELL próbálni! A hely szupi, úgy hívják, hogy Academia Italia. Nem hétköznapi, kicsit talán puccosnak is tűnik első ránézésre, de nálam még az eredeti kategóriába befért. A falat rengeteg, hófehér fedővel burkolták be, megszámlálhatatlanul sokkal. A plafonról habverők lógnak le szintén nem kevés számban. Egy óriás papírtekercsre tészta recepteket írnak, gondolom a tekerhetőség okán változtatják időnként az ajánlatot.

2016. június 1., szerda

Szakítópróba

Egy kapcsolat elején tele vagyunk vágyakkal, álmokkal, tervekkel. Megragad bennünket a másik színes egyénisége, elragadó mosolya, vidámsága, tettrekészsége, vonzó tervei. Elindulunk egy közös úton és telnek - múlnak az évek.

Aztán a színes egyéniség a mindennapokban már nem is tűnik olyan színesnek, inkább csak szürkének és helyenként bosszantónak. 
Az elragadó mosoly sokszor fagy az arcára az eleinte kisebb civakodások során, később a vidámságot már csak másoknak tartogatja. 
A lendület alábbhagy, a halogatások egyre gyakoribbak, a most-ot a majd váltja fel. 
A tettrekészségbe valami fáradság vegyül, a tettek és megoldások helyett kifogások milliárdjai záporoznak, és a hárítás felüti fejét. 
A vonzó tervek csak tervek maradnak, már kevésbé vonzóak, megfakulnak, vagy soha nem valósulnak meg.

Ismerős valamelyik? Esetleg mindegyik?