Oldalak

2016. március 30., szerda

Húsvét - újratöltve

Húsvét hétfő reggele... Friss kalács, sonka és nárcisz illata a levegőben.  Szeretem a húsvétot. Ahogy összegyűlik a család Anyukámék kertjében,  megáll az idő. Egyszerre vagyok gyerek és anya, és ettől olyan kereken békés minden. Nézem a lányaimat, ahogy ajándékokat vadásznak  a kertben és tisztán emlékszem gyerekkorom húsvétjaira.

Mi is mindig Nagyiéknál gyűltünk össze. Izgatottan számoltuk, hány locsoló jön, jut-e mindenkinek a piros tojásból. Örömmel vágtuk vigyázzba magunkat minden csengőszóra, hogy aztán pironkodva fogadjuk az évente pontosan egyszer látott távoli rokonok locsolását. Mivel Nagyi mindig pazar reggelit készített, mindenki nálunk kezdett, így hamar véget is ért a locsolkodás. Nem is bántuk, mert ilyenkor

2016. március 28., hétfő

Nyulat húsvétra

Az lenne jó, ha karácsony fehér lenne, a húsvét meg napos-virágos; esetleg fehérnyuszis. Hát, ez nem mindig jön össze. Nem is olyan messze például 20 cm hó esett a minap. Csak úgy, húsvétra, mert karácsonykor nem tetszett ;). 

Nem is erről, hanem a híres nyulakról akartam itt szólni. Nyulak, akik jól jönnek, ha nem lehet kimozdulni, de nem várják el tőlünk, hogy élethosszig gondozzuk őket. Mese nyulak, rajzfilm nyuszik, jópofák; húsvétra.

Elsőnek itt van mindjárt gyermekkorom esti meséinek magyar szereplője a Kockásfülű nyúl. Zöld volt és repült, rózsaszín kockás fülekkel és rombusz alakú rózsaszín nózival, ismeritek? Abszurd kinézete ellenére, én nagyon szerettem. Jó volt látni a bátorságát, az önzetlen segítőkészségét és nagyon imponált a nagy kockás füle, amivel még repülni is tudott. Annyira jól sikerült kis mese volt ez, hogy

2016. március 25., péntek

Ügyek, barkák, bolondok

Itt a tavasz!

Megint:D

Nyílik, virágzik, tobzódik… és nem hagy békén. És ha maga a tavasz nem lenne elég, még a húsvét is a nyakunkba szakadt. Azt sem tudom hová kapjam a fejem, épp mivel ügyködjek – de tényleg! Mire figyeljek inkább? 

Takarítsak ki? A lakásban? Szóljon a tavaszi nagytakarítás ablakot-ajtót suvickoló, szekrények mögötti porcicákat elsöprő, húsvéthoz illő szimfóniája? Vagy inkább magamban tisztogassak? Természetesen figyelve a test-lélek-szellem egyensúlyára: tisztítókúra – életvezetési-tanácsadás – webinárium? Vagy mindezt összefoglaló tavaszi-csend-kúra? Esetleg egy kis feltöltődős jóga-elvonulás? Vagy csak változtassak a családi étrenden? Iktassam ki a jó kis téli melegítő zsíroskát és csempésszem be a roppanós zöldet, a friss pirosat és pezsdítő sárgát? Hiszen minél színesebb, annál teljesebb  hm?

2016. március 23., szerda

Soha el nem múló

… szeretettel gondolok arra, hogy szabad vagyok. Persze, a magam korlátai között. Megtanultam tiszteletben tartani őket, annak érdekében, hogy nagyon sok minden szabadon megtörténhessen velem - velünk. A korlátok egy részét lassan már észre sem veszem. Évszázadok sodra, itt élők ezrei alakították. És volt benne vas és vér és benne van a szó és a megértés ereje is. Mert el kell mondani és meg kell érteni azt, hogy ezek a korlátok azért vannak, hogy kapaszkodót adjanak nekünk az élethez. Valahogy úgy, ahogy egy kisgyerek felnő. Kapaszkodva, néha-néha rátámaszkodva és egyre inkább feszegetve ezeket a korlátokat. És az a jó - nem is csak simán jó, hanem inkább csodálatos -, hogy ezek a korlátok alakíthatóak. Újabb és újabb igények és lehetőségek alakítják őket. Szeretem, hogy van abban is szabadságom, hogy a saját korlátaimat alakítsam. Persze van olyan, aminek a megváltoztatásához egy emberöltő kevés és amire nincs semmi biztosíték, hogy valaha is átalakul, de én hiszek benne. Hiszek az emberek teremtő erejében. Csak néha nagyon magas árat kell fizetni érte.

… fájdalommal veszem tudomásul azt, hogy milyen magas ára is lehet a változásnak.

2016. március 21., hétfő

A költészet és én

Szeretem a verseket.  Olvasom őket, és el szoktam töprengeni azon, hogy milyen sok minden belefér néhány sorba. Tűnődni szoktam azon is, hogy milyen sok "munka" így megírni néhány rímelő sort, hogy mi, akik olvassuk, magunkénak és gyakran igazán az adott pillanatnak - élethelyzetnek szólónak érezzük ezeket. 
Szeretem a verseket. Szeretem a kortárs írókat is. Tetszik, ha mernek és akarnak, de mégis nehéz elhinnem, hogy olyan nagyok élhetnek közünk ma, mint mondjuk Vörösmarty, Petőfi vagy Ady (pedig biztosan vannak, csak valahogy ez a kortárs szemüveg torzít - remélem...). 
Szeretem a verseket. Szeretem, ha hangossá válnak. Szeretem hallgatni és nagyon-nagyon szeretem mondani. Ilyenkor mindig magával ragad a ritmus, a dallam és olyan szép, ahogy játszani lehet a hangsúllyal színezve, kiemelve vagy akár meg is változtatva a mondanivalót. 

Szeretem a verseket! Ti is szeretitek?

Ma van a költészet világnapja. Ismét elgondolkodtam azon, hogy

2016. március 18., péntek

A fa nem luxus

Nézem ezt a gyönyörű építészeti remekművet: üveg, acél és nyersfa. Gyönyörű. Lenyűgöz ahogy beilleszkedik a tájba, pedig teljesen más. Szinte környezet idegen. Olyan, mintha egy felhő ereszkedett volna a parkba, vagy mintha paradox módon egy hajó dagadó vitorláit látnám a fák hullámzó zöldje felett.

A világ egyik legnagyobb luxuscikk csoportja, a LVMH (ilyen házak tartoznak ide, mint a Louis Vuitton, a Möet és a Henessy – és ők csak a névadók) létrehozott egy művészeti alapot két évtizeddel ezelőtt, s ennek az alapítványának az újonnan épült szentélye ez a csoda. A Fondation Louis Vuitton - a köz-, a művészet-, a kultúra szolgálatára. A tervező Frank Gehry a "dekonstrukcionizmus apostola", bár ezzel a jelzővel ő maga soha nem értett egyet - nem kezdő

2016. március 16., szerda

Az apartman

A minap szembejött velem egy festmény. Gyönyörű nőt ábrázolt. Elbűvölő és kihívó is egyszerre ebben a mesés rózsaszín ruhában. Alig tudtam levenni a szememet a képről. Hosszan eltűnődtem, vajon ki lehetett ez a nő, mit tudott, hogyan élt, mit és kit szeretett? Mert, hogy őt nagyon szerette valaki, az biztos. Ennek ékes bizonyítéka ez a kép.

Utánaolvastam.  

Az előző századforduló táján született maga a festmény, a kor egyik legjelentősebb portré-festőjének remekműve. Ezt a képet, nem olyan régen adták el - árverésen, töménytelen pénzért. Van ilyen, nincs ebben semmi különös.  Az viszont igencsak különleges, hogy ez a kép, sok más csodás dologgal együtt, elhagyottan hevert egy lakásban közel hetven éven át.  Senkinek nem hiányzott, senki nem törődött vele. Pedig…

2016. március 14., hétfő

Kémhistória

Zavaros idők voltak a szabadságharc évei. Nehezen lehetett eligazodni, nehezen lehetett fogást találni, pedig innen nézve olyan „egyszerű és tiszta” a kép. Utólag persze könnyű... És tudunk olyan nőről, akinek ez volt maga a nagybetűs élet. Az, hogy ebben a nehezen igazodó, zavaros világban úgy éljen, hogy ne lehessen rajta fogást találni. Bizony, nekünk is meg volt a magunk Mata Hari-ja ebből a korból.

Összefoglalnám az ő történetét, de már a nevével is gondban vagyok. Nevezzük Beck bárónőnek vagy Vilma asszonynak vagy egyszerűen csak Racidulának?  Fogas kérdés, ugye? Mondjuk, ha szem előtt tartjuk, hogy egy kémnőről beszélünk, akkor már jobban érthető. Hősnőnk életének

2016. március 11., péntek

Minden nagy férfi mögött…

Közhely, tudjuk, …és mégis!  Ki kell emelni, írni és beszélni kell róla, hogy megmaradjon, hogy emlékezzünk: hogy minden nagy történelmi férfi alakunk mögött is ott áll egy erős nő! Közülük  is kiemelkedik Magyarország első „first lady-je” Batthyányné Zichy Antónia.

Nemesi család sarja, haladó eszméket hirdető és megvalósító ember felesége. Olyan asszony, aki méltó tudott lenni a történelmi szerepéhez, aki elegánsan és könnyedén tudott támasz és alap lenni mindahhoz, amiben a férjével együtt hitt.

Érdekes idők voltak azok. A reform kor mindenben változást hozott. Új a szemlélet, és új rend jelent meg a láthatáron.

2016. március 9., szerda

Megtaláltam az igazit!

Kisebb csoda történt végre az életemben. Valami felfelé ívelő, jó irányba mutató dolog.

Írtam korábban „Az Igazi”-ban róla, hogy mennyire vártam, milyen sokat kerestem. Aztán egyszer csak szembejött, beleszerettem és az enyém lett. Saját laki! Igazi kis gyöngyszem Budapest szívében.

Képzeljétek zöld (!), fás-bokros kis térre néző, jó elosztású, világos, az elvárásaim 80%-ának megfelelő, a maradék 20%-ban pedig javítható, igazítható. Hát tényleg megvalósult egy álom…

… és amikor minden akadály elhárult, az ártárgyalás lezárult, minden papírozás lezajlott és aláírtuk az adásvételi szerződést, akkor valami fura érzés szakadt rám. Aznap este

2016. március 7., hétfő

Szülni - háboríthatatlanul?! 2. rész (3.)

Péntek délután volt, altatni próbáltam a kisfiamat. Öt óra körül ébredt. Hazaért apuka, mondom neki, mit hozzon a boltból, mert a kisfiunk joghurttortát kért, hogy csináljak. Miközben beszéltem, kicsi árny suhant végig az arcomon a fájdalomtól. Kérdezi, mi van? Semmi, mintha fájna kicsit a pocim. Menj csak a boltba! Biztos??? Biztooooooos. Újabb fájdalom, azt mondja, ő lehet, inkább bepakolna a kocsiba, esetleg, nem lehet, hogy ez a fájdalom szülést jelent? Áááá, csak fáj egy kicsit, szokott. Nem tudtam, milyen, amikor így indul egy szülés, hisz az előzőnél először elfolyt a magzatvíz. Anyukám épp átjött. Mondom neki a joghurttortát, segítsen már. Csak közben kicsit megtámasztom a falat a fájdalomtól.

2016. március 4., péntek

Szülni - háboríthatatlanul?! 2. rész (2.)


A 6. hónapban jártam már, amikor fogalmam sem volt, hol fogok szülni. Az előző gyermekem születésére nagyon felkészültem, ideális, gyönyörű otthonszülést várva. De végül a kitolási szakban mégis kórház lett belőle. És nem hiányzott újra az a megpróbáltatás, kaptam hideget-meleget sok embertől, amiért otthonszülésre mertem vállalkozni. Az ugye én megmondtam, ne menj ilyen sarlatánhoz szülni és megőrültél, ugye nem akarod ezt a gyereket is megölni… szóval ezek után nem voltam benne biztos, hogy széllel szembe akarok pisilni és újra otthonszülést választani. Pedig a drága Ági, a szülészorvosom még azt is bevállalta volna, hogy most nem én utazok Pestre, hanem eljön ide, 150km-re és a saját házunkban szülhetek.  Apuka azt mondta, döntsem el én. Mit tegyek? Én aztán hagyományos, szokásos kórházi keretek között tutira nem szülök! Volt a TV-ben egy sorozat, a „Szülőszoba”. Volt ott egy doktornő, Judit, akinél a nők úgy szültek, ahogy akartak, ülve, állva, akár térdelve. Egy szakmai konferencián ő adott elő a természetes, háborítatlan szülésről. Elvarázsolt a személyisége. Pont úgy állt mindenhez, mint az otthonszüléses csapat. Például, hogy a szülést alázattal kísérnie kell az orvosnak,

2016. március 2., szerda

Szülni - háboríthatatlanul?! 2. rész (1)

Több mint 9 évvel ezelőtt teljesedett be a vágyam, kislányom, Bella Gréta világra jövetelével. Másodjára is anya lettem. Pont úgy, ahogy szerettem volna. Két gyerek, az idősebbik a fiú és köztük két és fél év. Minden kerek lett, minden a helyére került… legalábbis egy időre. 

De az ő története is izgalmas volt. A bátyjára hat évet vártunk. Nagyon bíztam benne, hogy másodjára könnyebben megy a teherbe esés. Bátyus elmúlt másfél éves, amikor végre megengedhettünk magunknak egy repülős nyaralást, Tunéziába utaztunk a tüneményes kiskrapekkal. Az ottaniak szinte megzabálták. Úgy gondoltam, majd az út során biztos sikerül a kistesó, kis nyugi, kikapcsolódás majd segít. Mint utóbb kiderült, visszafelé már valóban négyen repültünk, mert ott megfogant valaki.