Oldalak

2016. október 10., hétfő

Macskák és rabszolgák III. rész

Pillanatfelvételek a gazdik (rabszolgák) életéből:
  • Hú vigyázz, óvatosan, most meglátta! Ajjaj, fúj rá! Nem baj, majd abbahagyja… De már három napja fúj és morog folyamatosan! Szegényke már három napja nem evett! Biztos a stressz miatt… Ugyan már! Kifigyeli, hogy mikor nincs ott a kicsi, és olyankor megeszi az összes kajáját. Jaj istenem, szegény aludni sem tud a feszültségtől! Bemenekült a vasalódeszka mögé! Nem tud pihenni! Ó nem kell őt annyira félteni, a kicsit bekergette az ágy alá, és akárhol próbált szegényke előbújni, mindig rácsapott egyet a fejére! 
  • Anyám, melyik ugrott fel az ágyra már megint? Nekifutásból, dobbantással, rá a hasamra! Hát a nagy! De hát nem is szabad neki az ágyra feljönni! Hja kérem, itt megváltoztak a szabályok! Hány óra van egyáltalán? 5 (hajnal)... Most meg mi ez a zaj? Elkezdődött a reggeli játékuk: tárgyak hangos csattanással ajtónak passzolása, kergetőzés közben minden útban lévő dolog leverése. És most hány óra van? Fél 6… Adtál nekik enni??? Dehogy! De nem is azért kelnek fel.
  • Te jó ég, hol a nagy? Hol a kicsi? Hova lettek ezek? Á megvannak, ott a málnabokorban! Mi lesz, ha elmegyünk koncertre, és addig bezárjuk őket a házba? Semmi, jót fognak aludni! Vagy szétszedik az egészet apró darabokra…. Adj nekik enni! Ne adj a nagynak enni, már így is olyan, mint egy hízott kismalac! Nem adok, de hát megeszi a kicsiét! Ó mindegy, úgyis le fog fogyni ennyi rohangálásban.
  • Atyavilág, a kicsi felmászott a diófára! Hogy fog onnan lejönni? Ahogy felment! De nem tud szegény! Egyre feljebb mászik ijedtében, és közben cincog! Ajjaj, gyere le Munroka, erre gyere, ne felfele! De felfelé könnyebb… Menjünk és szóljunk a tűzoltóknak? Még ne, csak lejön valahogy… Úristen, leugrott! Nem mozdul, csak fekszik, nyilván sokkot kapott… Most mi lesz? Szerencsére 4 lábra esett, ahogy kell… Jézus, a nagy odament és rácsapott a fejére! Biztos azt gondolta, hogy itt a remek pillanat, hogy megnevelje! Vagy ez a végső leszámolás lett volna?? Na jó, felpattant a kis terrorista, és elszaladt. Akkor minden rendben van. Huh…
  • Már megint hol a kicsi? A konyhapulton. Mit csinál? Úha, úgy látom, iszik a teámból. Az árt neki? Nem hiszem, nincs benne semmi olyan anyag… Milyen tea? Hát fekete. Ó te jó ég, abban koffein van! Nem kell nekünk atomerőmű! Azonnal vedd el tőle!
  • Kinyitom a kocsit, be kell pakolni. Neeee, most ne ugorjatok be! Menj ki Sonkamacska! Hát ez nem megy ki… Menj ki Munroka! Ennek is beszélhetek. Kidobom az egyiket, bejön a másik, két kezemben a bepakolandó cuccok. Azt hiszik, hogy utazni fogunk? Nem, csak új játszótér nyílt, úgy látom.
  • Hamarosan megy a kicsi hozzád üdülni két hétre, amíg én elutazom. Atyavilág! Mi lesz úgy a lakásommal?? Semmi, jól ellesznek ketten. Szeretnek játszani együtt most már. De az erkélyajtó! És melegben zárt ablakok? És a virágok! Hááát, éljen a lakberendezés. 
  • A kékvérű itt aztán tényleg itthon van, mégiscsak ebben a rezidenciájában tartózkodik a legtöbbet. A kis parasztivadék atombomba viszont itt is volt már a nagy nélkül, tehát bármi megtörténhet.
  • A dinamikus, interaktív, fentnemtartható lakberendezés netovábbja: estére eltűnnek, majd reggelre porcica-kollégák kíséretében előkerülnek a cicajátékok vagy a kicsi által annak vélt dolgok, pl. fülpiszkáló, a konyhapulton felejtett üres tasak, szörfdeszkának bevált szőnyegek, stb.


A rabszolgák meg teszik a dolgukat… 


Lejgyezte: Szemfény, Pilla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése