Oldalak

2016. április 29., péntek

Tanulom



Ma olyan szép nap van, egyike azoknak, amikor táncolni van kedvem. Mert hiszem, vallom és úgy is élem az életemet, hogy csak a napos oldalon érdemes! Minek foglalkozzunk a negatív dolgokkal, ha változtatni nem lehet rajta. Inkább figyeljünk arra, amin lehet és változtassunk, ha kell. Igen bölcs. Magam is bólogatok, amikor felmondom a napi mantrámat. Tényleg így élek! Kapom jobbról, kapom balról, hogy milyen nyugodt, kiegyensúlyozott, harmonikus a kép, amit nyújtok. Igen, így érdemes
De ha így van, akkor miért ver le a lábamról hetekre egy kis influenza, hiába a gyógytea, a joga, a gyömbér, citrom és bármilyen más varázslat. Bizony van úgy, hogy szorul a torkom, nem hallok, köhögök.
Pedig életem napfényes, a párom, gyermekem egy csoda. Táncolhatnék is.

2016. április 27., szerda

Szülésdal

Ez a dal számomra arról mesél, hogy a nőket mind a mai napig nagyon is foglalkoztatja a szülés-születés misztériuma. A dalból kiderül, hogy mi a mai orvosi gyakorlat a szülészetben, és az is, hogy ez nem felel meg minden nőnek, mert a nők között sokan vannak, akik nem vesztették el kapcsolatukat belső világukkal, ősi tudásukat és hitüket önmagukban.
  
Elhatároztam magamat

Mai világunkra igen jellemző ez a sor. A mai, öntudatos nő, amikor úgy látja jónak, számba veszi, hogy alkalmas-e számára a babavállalás időpontja (szeretne egyet, kifuthat az időből, megvan az új lakás, munkahelyi kellemetlenségek stb.), és eldönti, baba kell. A dalszöveg még ennél is messzebbre megy,

2016. április 25., hétfő

Nagygubanc –azaz mese az önzésről (is)

Ó igen, az önzés, ez az okozója a legnagyobb gubancoknak.

Itt ez a rajzfilm, az Aranyhaj és nagygubanc – kedves bájos és mindenekfölött vicces egész estés családi mozi. Szerintem igazi családi, mert a nevettetésen (a jó szinkronon) és a szép látványon túl mindenkinek nyújt valamit. Kezdjük csak a legnagyobb fogyasztókkal: a gyerekekkel. Elsőre egy kalandos Rapunzel feldolgozás, kicsit felturbózva hollywood-i elemekkel megtűzdelve, csili-vili színes csomagolásban tálalva. És mégis van valami a képek mögött vagy között (?).

2016. április 22., péntek

Bors - gasztro ajánló


Van egy nagyon kedves barátnőm, akinek a hobbija a legérdekesebb az összes ismerősöm között. Szinte megszállottan keresi azokat a helyeket a városban, ahol valami különlegesen finomat lehet enni és minőségi alapanyagokkal dolgoznak…  és mivel köztudott, hogy én imádok enni, ezért hűséges és hálás társa vagyok a felfedezések során. 
Gasztro-kalandozásainkból szeretném elsőként a Bors-ot kiemelni és a figyelmetekbe ajánlani. Ami miatt szívem csücske a Bors, az a különleges, rendhagyó LEVES kavalkád, amit kínálnak, hiszen ők igazából egy levesező, ahol a levesünk mellé grillezett szendvicset, salátát és tésztát választhatunk (na meg desszertet és innivalót amik szintén különlegesek). DE a hangsúly a levesen van! Csak néhány példát hadd említsek a leves-kreációikból:

2016. április 20., szerda

A körhinta-lovak lázadása

Ki fogok törni!
Nem hagyom, hogy így kibabráljon velem a sors. Miért kell nekem csak és kizárólag azt csinálni, ami elő van írva. Mindegy is, hogy ki, mikor és hogyan írta elő. Nem érdekel. Egyszerűen fel akarom rúgni ezt a megállapodást, amit nem is én kötöttem - bár elvileg az enyém. Közöm nem volt hozzá soha. Nem kértem, hogy megszülessek és nem így, és nem ide.  Nem kértem, hogy ezt adják nekem és nem kértem, hogy vegyék el tőlem mindazt, amit nem kaptam meg. Soha nem akartam ezt a külsőt, és a belső sem az én rendelésemre készült. Semmi, de tényleg semmi abból ami van, ami én vagyok, vagy ami körülvesz, nem az én választásom.

2016. április 18., hétfő

Ha BMV, akkor legyen….

Januárban kezdődött a vég. 90-es speedlimitnél 70km/h tempónál kicsattogott elém az őzike, hiába mentem lassabban, mint a megengedett sebesség, a visszapillantót magával vitte (bár nem tudom mire használhatja). Ez a kis malőr 25 ezerbe került, plusz a bal ajtóra domborzati térképet kreált, mert hemperegni támadt kedve. Az én vadonatúj - használtan vásárolt, de akkor is - álomjárgányomon. Így a tükör mellé szereztem egy ajtót is meglepiből magamnak, 10 ezer pénzike.

2016. április 15., péntek

Férfiak és csirkék - kultúrajánló


Mi ez? Film.
Kiknek ajánlom?
  • Mindenkinek, aki látta az Ádám almái, a Zöld hentesek és a Gengszterek fogadója című filmet, vagy ezek valamelyikét, és tetszett neki
  • Aki nem retten vissza a rettenetesen morbid humortól
  • Aki szereti az északi filmek sajátos hangulatát
  • Aki szereti a humorral fűszerezett thrillereket
  • Aki szereti Mads Mikkelsent, és nem riasztja el az sem, hogy ebben a filmben hááááát, borzasztóra maszkírozták, na
  • Aki szeretné Mads Mikkelsen hátsóját látni….

2016. április 13., szerda

Az ének ereje

Dúdolgatok… Már megint azon kapom magam, hogy valahogy könnyebb megcsinálni a nemszeretem vagy nehéz dolgokat úgy, hogy közben dúdolgatok. Mondjuk, legjobban hangosan szeretek énekelni. Bár nagyon régen nem énekelek már kórusban, és soha nem nyomtam szólóban, a legemlékezetesebb ének-élményem pedig a kapáláshoz kapcsolódik, ismerem az ének erejét.

A tavasz önmagában is egy ünnep. Ahogy ébred, feslik és kibontakozik, aztán kivirágzik és mindent elborít és befordul a hihetetlen nyárba; az élet ünnepe. Sok-sok (te jó isten, le se merem írni mennyi) évvel ezelőtt, egészen fiatalon, nekem nem csak ez volt a tavasz, hanem

2016. április 11., hétfő

Az Óriás

 – Éva kit választott? – tette föl a kérdést a magyar tanárom az érettségi írása közben, fejét bedugva az ajtón.
 – Nagy Lajos: Január.
 – Nagy hiba volt! - vágta rá és már ott sem volt.

Megértettem az álláspontját, hisz József Attilát is választhattam volna, és a tanár úr soha nem csinált belőle titkot, hogy ő a kedvenc költője. Emlékszem, akkoriban én még inkább vonzódtam Adyhoz, úgy éreztem, közelebb áll hozzám a költészete.

Így utólag nem is értem miért, hisz jóformán József Attila versein nőttem fel. Ki ne ismerte volna

2016. április 8., péntek

… mit tennék a titkaimmal én?

Megőrizném. 

De tényleg! Kiállítás a saját titkaimból? Soha! Én biztos nem állítanám ki őket, és nem lenne vendégkönyv sem, amibe olyan emberek írhatnák le véleményüket, akik nem is tudhatják mit éltem át, mit éreztem akkor és miért lett abból az eseményből titok. Mert titkaim nekem is vannak, mint mindenkinek, hiszen titkok nélkül nem élet az élet.  

Ha gyermekkorom apró titkaira gondolok, még mindig mosolyognom kell. Titkok révén, ott és akkor találtam rá például az öngyógyítás lehetőségére és erejére. Ha beteg voltam, írhatott nekem a kedves doktor bácsi bármilyen csodaszert, soha nem szedtem be. S ezt egyáltalán nem a polgári engedetlenség jegyében tettem. Egyszerűen maga

2016. április 6., szerda

Titkaim

Nemrég olvastam itt a Gubancbon: az egyik szerkesztő felülvizsgálta, mit is lehetne kezdeni a titkaival. Végül úgy döntött: egy Privát kiállításban megmutatná őket. Ez mekkora ötlet!!! Teljesen magával ragadott az írás. Karinthy sorait juttatta eszembe: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.” Fantasztikus. Nem is értem, ez nekem miért nem jutott eddig eszembe?!

Milyen izgalmas lenne látni a kiállítást - azaz a titkaimat - megszemlélők arcán a reakciókat:
az elnéző mosolyt (milyen esendő is az ember!)
az eltöprengést (mi minden történik másokkal!)
a megkönnyebbülést (lám-lám: nem csak az én lelkiismeretemet terheli ilyesmi!)
a zavart (ez teljesen távol áll tőlem!)
a rácsodálkozást (ez akár az én titkom is lehetne!)
a megdöbbenést (na, ne, de tényleg, ez már sok!).

2016. április 4., hétfő

A fiam és én

Valaha, kislányként arról ábrándoztam, hogy sok gyerekem lesz, egy futballcsapatnyi. Hogy honnan volt bennem ez a vágy, nem tudom, hiszen körülöttem is legfeljebb kétgyerekes családok voltak. Az édesanyám pedig kifejezetten egykepárti volt. Aztán teltek az évek, és mire férjhez mentem, már csak két gyermeket szerettem volna. Az élet azonban nem úgy alakult. Ma van egy délceg, jóképű, felnőtt korú fiam, egy kisfiam, aki autista és értelmi fogyatékos.

Eleinte sokszor feltettem a kérdést magamnak és szinte mindenkinek, akivel szóba került a téma, hogy miért éppen nekem jutott ez a feladat? Fiatal anyuka voltam akkor, amikor a mentálhigiénés főorvos asszony megállapította a diagnózist. Kedvesen és nagyon óvatosan közölte velem a megállapításait, s nekem fogalmam sem volt, hogy miről beszél (akkor

2016. április 1., péntek

Ó, hol vagytok régi jó kis gondok?

Mennyit izgult, aggódott az ember, miután megszülettek: Miért sír? Jó, ha ennyit alszik? Eleget eszik? Nem fázik? Nincs melege? Adhatok már neki répát…sajtot…húst? Normális, hogy még nincs foga? Miért lett lázas? Mikor lesz már egy átaludt éjszakám? Nem állt föl túl korán? Mikor mosdik, öltözik, eszik önállóan? Mikor nem hallgatom azt állandó jelleggel: Aja! Aja! Anya! Anya! Mikor lesz már nyugalom végre? 

Aztán mikor a második is megérkezik, ez hatványozódik. Megtanulja az ember lánya, hogyan lehet az egyik szoptatása közben mesét mondani a másiknak.  A kisebb fürdetése közben kikérdezni a leckét a nagyobbtól. De a második gyerekkel nem csak a többlet munka érkezik meg, hanem a többlet agybaj is.