Oldalak

2015. március 13., péntek

Lebstück Mária főhadnagy



Lebstück Mária, főhadnagyi rangig vitte a szabadságharc honvédseregében. 

Ő volt az, akinek regényes életét Jókai Mór jegyezte le, és aki Huszka Jenőt és Szilágyi Lászlót operett írására ihlette. 1830 augusztus 15-én született Zágrábban. Apja, egy jómódú horvát kereskedő, a legjobb nevelést akarta biztosítani lányának, így 13 éves korától Bécsben élő nagybátyjánál nevelkedett, iskoláit is ott végezte.

Állítólag a császári ezredes nagybácsi, báró Simonich Boldizsár életvitele gyakorolt jelentős hatást a fiatal lányra, aki az 1848-as bécsi forradalom kitörésekor férfiruhát vásárolt magának, egy ismerős cipészmester feleségével levágatta a haját és Lebstück Károly néven csatlakozott az egyetemi légióhoz. A jogászokkal együtt küzdött a márciusi és az októberi bécsi forradalom idején, és Károly, azaz „ Karl” állítólag igen jól bánt a fegyverekkel. A bécsi forradalom leverésekor időlegesen „visszavedlett” nővé, így tudott elmenekülni. Magyarországra szökött. Ez sem volt könnyű dolog a háborús viszonyok miatt: egyszer egy felrobbantott híd miatt kellett vesztegelnie, máskor jeges folyóba pottyant.
Kalandok sora után megérkezett Magyarországra, s először Győrbe ment, ahol nővére, s annak jómódú mészáros férje élt. Nem maradt sokáig veszteg, bekerült a német légióba, majd a tiroli vadászokhoz pártolt. (A légiósokkal összeveszett, gyávának tartotta őket.) 1848 decemberétől a magyar szabadságért harcolt – egy olyan ország, nép szabadságáért, melyhez előtte nem sok köze volt, hiszen Horvátországnak igen laza kapcsolata volt akkor a magyarokkal, és az sem volt barátinak nevezhető. Gondoljunk csak arra, hogy Jellasics horvát bán a hazájában ma is legendás hős, nálunk pedig…, de ez most már csak történelem. Családi viszonyokat tekintve sem volt teljesen érthető a választása, hiszen a nagybátyja altábornagyként éppen a császári csapatokat vezette ekkoriban a magyarok ellen. Szerencsére nem találkoztak…

Mária sok csatában jeleskedett. Buda visszaszerzésekor már főhadnagyi rangban harcolt, mert korábban fanatikusan küzdött; a kápolnai csatában meg is sebesült és hősies helytállását előléptetéssel jutalmazták. A krónika szerint, a kápolnai csatában ő gyalogosan volt, s három osztrák lovaskatonával találta magát szemben. Fedezékbe menekült, ahonnan kettőt közülük lelőtt, a harmadikat karddal futamította meg. Ezek után maga Dembinszky, aki látta hősiességét, előléptette. Különleges élmény lehetett ám Mária -Károlynak, az hogy férfiként „emberszámba” vették, egy nőnek ez akkor nem volt jussa.
Egyik sebesülése alkalmával azonban komolyan el kellett látni egy hadi kórházban és erre adódott is lehetőség. Na, ekkor derült ki a törzsorvos számára az igazság: „ Az ezer szentségit! Hiszen a mi Károlyunk tulajdonképpen leány” – lepődött meg a doktor. Mivel kiderült a titok, vizsgálat következett, kémnek hitték és el is ítélték, de Kossuth közbenjárt érte és Debrecenben rövid időn belül szabadon bocsátották.

Mária 1849 májusában, Buda ostrománál ismerkedett meg későbbi férjével, Jónák József tüzér őrnaggyal. A győzelmi bálon Mária női ruhában táncolt. Szabadságot kért az ott jelen lévő hadügyminisztertől, aki ezen igencsak megdöbbent: a szabadságért jelentkező főhadnagyot meg is pirongatta, mire az elpityeredve jelentette ki, hogy férjhez akar menni. A rövid jegyességet gyors házasság követte a fronton; mert hiába a nyomós indok, szabadság  mégsem járt a fiataloknak. A nászlakoma alatt is rájuk tört az ellenség, menekültek, ahogy tudtak, de Mária magával menekített egy egész túrós rétest a ló nyergéhez kötve, a lakoma, legyen lakoma :-D.  ...aztán igen gyorsan jött a gyermekáldás. 

Lebstück Máriát a szabadságharc leverése után az elfogott honvédtisztekkel együtt az aradi várban tartották fogva, itt született meg a kisfia, Jónák Pál. A baba valószínűleg koraszülött volt - gondoljunk bele, Máriáé sem volt éppen nyugodt terhesség. Jónák József , az apa a keresztelésén láthatta utoljára a gyermeket, a császári bíróság 16 évi, vasban eltöltendő fogságra ítélte, ezt a raboskodást nemigen lehet túlélni. 

Mária rokonai minden követ megmozgattak, hogy kiszabadítsák a fogságból, és hat hónap után el is érték ezt. Máriát azonban kiutasították Magyarországról. Horvátországban telepedett le gyermekével, ahol nagyon sok bántást kellett elszenvednie, mert a magyarok oldalán harcolt. Állítólag maga Jellasics fékezte meg a dühöngő horvátokat. Amint lehetett, Győrbe, a nővéréhez költözött. Ott találkozott régi ismerősével, Pasche Gyula „műfestővel”, akinek a hadnagya volt a tiroli vadászoknál. Pasche Gyula hamarosan feleségül vette egykori feljebbvalóját. Másfél évtizeddel később Mária  megözvegyült, s rendkívül nagy szegénységben élt, mosónőként dolgozott Budán. Mikor már úgy megromlott az egészsége, hogy nem bírta munkájával eltartani magát, fiához költözött Újpestre. Ő gondoskodott Máriáról a főhadnagy utolsó éveiben. Máriának megmaradt az egyenruhája, azt néhanapján felvette. Az öreg honvédekkel minden évben elment Budára az elesettek sírjához s Aradra a vértanúk emlékművéhez. 1891-ben  ’48-as kiállítást rendeztek, ahol a Kossuth-szobában Mária volt az őr. Akkor került be a köztudatba, hogy van egy honvédruhás néni…. Jókai, aki már régóta tudott Lebstück Máriáról, ekkor megírta  „A női honvédhadnagy” című cikkét, s próbálta  a közvélemény jóindulatát megnyerni a beteg és nyomorgó Mária számára. Sajnos nem sokkal a cikk megjelenése után Mária elhunyt. 62 éves volt.

Az újpesti Megyeri úti temetőben van a sírja, a ’48-as emlékezések egyik fontos helyszíne. Nevét Újpesten utca viseli, 1935-ben emléktáblát helyeztek el volt lakóhelyének, a mai Csokonai utca 4-nek a falán. Szó volt róla, hogy szobrot is kap, de ez mindeddig nem valósult meg.
A Mária főhadnagy című operett, és a belőle  forgatott film állít Lebstück Máriának  emléket – nyilván a műfaj szabályainak megfelelően sziruposat, de legalább emlékezeteset.



Lejegyezte: kedves vendégünk, Tánczos Erzsébet

a kép forrás a Wikimedia Commons

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése