Ő volt az,
akinek regényes életét Jókai Mór jegyezte le, és aki Huszka Jenőt és Szilágyi
Lászlót operett írására ihlette. 1830 augusztus 15-én született Zágrábban.
Apja, egy jómódú horvát kereskedő, a legjobb nevelést akarta biztosítani
lányának, így 13 éves korától Bécsben élő nagybátyjánál nevelkedett, iskoláit
is ott végezte.
Állítólag a
császári ezredes nagybácsi, báró Simonich Boldizsár életvitele gyakorolt
jelentős hatást a fiatal lányra, aki az 1848-as bécsi forradalom kitörésekor
férfiruhát vásárolt magának, egy ismerős cipészmester feleségével levágatta a
haját és Lebstück Károly néven csatlakozott az egyetemi légióhoz. A jogászokkal
együtt küzdött a márciusi és az októberi bécsi forradalom idején, és Károly,
azaz „ Karl” állítólag igen jól bánt a fegyverekkel. A bécsi forradalom
leverésekor időlegesen „visszavedlett” nővé, így tudott elmenekülni.
Magyarországra szökött. Ez sem volt könnyű dolog a háborús viszonyok miatt:
egyszer egy felrobbantott híd miatt kellett vesztegelnie, máskor jeges folyóba
pottyant.
Kalandok sora után megérkezett Magyarországra, s először Győrbe ment, ahol nővére, s annak jómódú mészáros férje élt. Nem maradt sokáig veszteg, bekerült a német légióba, majd a tiroli vadászokhoz pártolt. (A légiósokkal összeveszett, gyávának tartotta őket.) 1848 decemberétől a magyar szabadságért harcolt – egy olyan ország, nép szabadságáért, melyhez előtte nem sok köze volt, hiszen Horvátországnak igen laza kapcsolata volt akkor a magyarokkal, és az sem volt barátinak nevezhető. Gondoljunk csak arra, hogy Jellasics horvát bán a hazájában ma is legendás hős, nálunk pedig…, de ez most már csak történelem. Családi viszonyokat tekintve sem volt teljesen érthető a választása, hiszen a nagybátyja altábornagyként éppen a császári csapatokat vezette ekkoriban a magyarok ellen. Szerencsére nem találkoztak…
Kalandok sora után megérkezett Magyarországra, s először Győrbe ment, ahol nővére, s annak jómódú mészáros férje élt. Nem maradt sokáig veszteg, bekerült a német légióba, majd a tiroli vadászokhoz pártolt. (A légiósokkal összeveszett, gyávának tartotta őket.) 1848 decemberétől a magyar szabadságért harcolt – egy olyan ország, nép szabadságáért, melyhez előtte nem sok köze volt, hiszen Horvátországnak igen laza kapcsolata volt akkor a magyarokkal, és az sem volt barátinak nevezhető. Gondoljunk csak arra, hogy Jellasics horvát bán a hazájában ma is legendás hős, nálunk pedig…, de ez most már csak történelem. Családi viszonyokat tekintve sem volt teljesen érthető a választása, hiszen a nagybátyja altábornagyként éppen a császári csapatokat vezette ekkoriban a magyarok ellen. Szerencsére nem találkoztak…
Mária sok
csatában jeleskedett. Buda visszaszerzésekor már főhadnagyi rangban harcolt,
mert korábban fanatikusan küzdött; a kápolnai csatában meg is sebesült és
hősies helytállását előléptetéssel jutalmazták. A krónika szerint, a kápolnai
csatában ő gyalogosan volt, s három osztrák lovaskatonával találta magát
szemben. Fedezékbe menekült, ahonnan kettőt közülük lelőtt, a harmadikat
karddal futamította meg. Ezek után maga Dembinszky, aki látta hősiességét,
előléptette. Különleges élmény lehetett ám Mária -Károlynak, az hogy férfiként
„emberszámba” vették, egy nőnek ez akkor nem volt jussa.
Egyik sebesülése
alkalmával azonban komolyan el kellett látni egy hadi kórházban és erre adódott is lehetőség. Na, ekkor
derült ki a törzsorvos számára az igazság: „ Az ezer szentségit! Hiszen a mi
Károlyunk tulajdonképpen leány” – lepődött meg a doktor. Mivel kiderült a
titok, vizsgálat következett, kémnek hitték és el is ítélték, de Kossuth
közbenjárt érte és Debrecenben rövid időn belül szabadon bocsátották.
Mária 1849
májusában, Buda ostrománál ismerkedett meg későbbi férjével, Jónák József tüzér
őrnaggyal. A győzelmi bálon Mária női ruhában táncolt. Szabadságot kért az ott
jelen lévő hadügyminisztertől, aki ezen igencsak megdöbbent: a szabadságért
jelentkező főhadnagyot meg is pirongatta, mire az elpityeredve jelentette ki,
hogy férjhez akar menni. A rövid jegyességet gyors házasság követte a fronton;
mert hiába a nyomós indok, szabadság mégsem járt a fiataloknak. A
nászlakoma alatt is rájuk tört az ellenség, menekültek, ahogy tudtak, de Mária
magával menekített egy egész túrós rétest a ló nyergéhez kötve, a lakoma,
legyen lakoma :-D. ...aztán igen gyorsan jött a gyermekáldás.
Lebstück Máriát
a szabadságharc leverése után az elfogott honvédtisztekkel együtt az aradi
várban tartották fogva, itt született meg a kisfia, Jónák Pál. A baba
valószínűleg koraszülött volt - gondoljunk bele, Máriáé sem volt éppen nyugodt
terhesség. Jónák József , az apa a keresztelésén láthatta utoljára a gyermeket,
a császári bíróság 16 évi, vasban eltöltendő fogságra ítélte, ezt a raboskodást
nemigen lehet túlélni.
Mária rokonai
minden követ megmozgattak, hogy kiszabadítsák a fogságból, és hat hónap után el
is érték ezt. Máriát azonban kiutasították Magyarországról. Horvátországban telepedett
le gyermekével, ahol nagyon sok bántást kellett elszenvednie, mert a magyarok
oldalán harcolt. Állítólag maga Jellasics fékezte meg a dühöngő horvátokat.
Amint lehetett, Győrbe, a nővéréhez költözött. Ott találkozott régi
ismerősével, Pasche Gyula „műfestővel”, akinek a hadnagya volt a tiroli
vadászoknál. Pasche Gyula hamarosan feleségül vette egykori feljebbvalóját.
Másfél évtizeddel később Mária megözvegyült, s rendkívül nagy
szegénységben élt, mosónőként dolgozott Budán. Mikor már úgy megromlott az
egészsége, hogy nem bírta munkájával eltartani magát, fiához költözött
Újpestre. Ő gondoskodott Máriáról a főhadnagy utolsó éveiben. Máriának
megmaradt az egyenruhája, azt néhanapján felvette. Az öreg honvédekkel minden
évben elment Budára az elesettek sírjához s Aradra a vértanúk emlékművéhez.
1891-ben ’48-as kiállítást rendeztek, ahol a Kossuth-szobában Mária volt
az őr. Akkor került be a köztudatba, hogy van egy honvédruhás néni…. Jókai, aki
már régóta tudott Lebstück Máriáról, ekkor megírta „A női honvédhadnagy”
című cikkét, s próbálta a közvélemény jóindulatát megnyerni a beteg és
nyomorgó Mária számára. Sajnos nem sokkal a cikk megjelenése után Mária
elhunyt. 62 éves volt.
Az újpesti
Megyeri úti temetőben van a sírja, a ’48-as emlékezések egyik fontos helyszíne.
Nevét Újpesten utca viseli, 1935-ben emléktáblát helyeztek el volt
lakóhelyének, a mai Csokonai utca 4-nek a falán. Szó volt róla, hogy szobrot is
kap, de ez mindeddig nem valósult meg.
A Mária
főhadnagy című operett, és a belőle forgatott film állít Lebstück
Máriának emléket – nyilván a műfaj szabályainak megfelelően sziruposat,
de legalább emlékezeteset.
Lejegyezte: kedves vendégünk, Tánczos Erzsébet
a kép forrás a Wikimedia Commons
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése