Mi jut eszünkbe,
ha ezt halljuk? 1948? Emléktábla, egy iskola, egy utca, vagy egy tér? Pedig a
szabadságharcos amazon kalandos életéről ifjúsági regény is született (Thury
Zsuzsa, 1951). Ez azonban még nem jelenti azt, hogy tudjuk is, hogy ki volt
Bányai Júlia.
Szegény
sóbányász családba született 1824-ben az erdélyi Vízaknán. Mikor felcseperedett
megismerkedett egy nemesi származású ügyvéddel, Sárossy Gyulával (aki csak
közeli névrokona a korábbi cikkünkben említett Aranytrombita
szerzőjének). Hamarosan össze is házasodtak. 1848 március 15-ét a házaspár
együtt töltötte az események sűrűjében, hiszen a férj köztudottan a
reformeszmék támogatója volt. Aztán beütött a baj, a férfi megbetegedett és
néhány hónap múlva meghat. A fiatal özvegy ismét műlovarnőként próbált
szerencsét – hiszen már lánykorában is ezzel tartotta fenn magát. Ez az akkori
időkben az illusztrációnkhoz hasonló módon zajlott: a hölgy lovaglóruhában,
féloldalasan - női módra - ült a lovon, mely elegánsan lépdelt, galoppozott
vele a cirkuszi porondon, és végrehajtotta az utasításokat.
Lovaglóruha ide
elegancia oda, azért ez nem volt egy társadalmilag elfogadott munka. Az az
előnye azonban már korábban is megvolt, hogy Júlia megtanult néhány dolgot,
például jól lovagolni, valamint nyelveket is. Természetesen igen szép nő volt, ebben a szakmában ez alapvető követelménynek számított.
például jól lovagolni, valamint nyelveket is. Természetesen igen szép nő volt, ebben a szakmában ez alapvető követelménynek számított.
A forradalmi
időkben a műlovaglás nem tartott soká, a kor szelleme bátor tettre sarkallta a
24 éves özvegyet: férje öltözékét öltötte magára, s nevét felvéve beállt a
seregbe. Nem tudjuk mi motiválta az edzett, szép és okos nőt, arra hogy
fegyverrel harcoljon a hazájáért. Talán úgy érezte: forradalmár szellemű férje,
ha élne, beállna a seregbe. Hitte, hogy férfinek öltözve jó szolgálatot tud
tenni.
Miért tette ezt?
Ki tudná pontosan megmondani. Az biztos, hogy akkoriban volt, hogy nők is
jelentkeztek honvédnek, hiszen mind tenni akartak a szabadságunkért, de
bevonulásukról szó sem lehetett. A kolozsvári honleányok például önkéntes
felderítő zászlóaljat hoztak létre, de ezt a kormánybiztos rendeleti úton
feloszlatta. A nőknek női foglalkozásokkal például varrással, mosással és
betegápolással illett a hazát szolgálni. Így, akik a tiltás ellenére harcolni
akart, az csak férfiruhában tehette meg … és meg is tette mint Nyáry
Mária, Szentpáli Janka, Jagelló Appolonia, Csizmárovits Mária, Pfiffner Paulina
és korábbi cikkeink hősei Lebstuck Mária vagy Sorsich Júlia. Köztük az egyik
legmagasabb katonai rendfokozatot éppen Bányai Júlia érdemelte és kapta meg.
Bem József 1848
végén átvette az Észak-Erdélyben állomásozó magyar csapatok parancsnokságát, az
ifjú özvegy ekkoriban jelentkezett honvédnek elhunyt férje nevén. A lányos arcú
újonc nem bukott le társai előtt, s hamarosan a Nagyváradon állomásozó 27.
honvédzászlóalj állományába került. Hősies volt, szépen lépkedett felfelé a
katonai ranglétrán. Egyik ismert tette az volt, amikor társaival elfogott egy
tucatnyi jól védett hadi szekeret - az osztrákok élelmiszer-utánpótlása volt
rajtuk. Egy másik alkalommal Gyulafehérvár ostrománál pedig, egy császári
tisztet fogott el, aki kémkedni akart a magyarok táborában. A foglyot az
osztrákok megpróbálták kiszabadítani, az összecsapás közben Bányai Júlia mellét
szuronnyal megsebezték. A sebesültet hősiességéért hadnaggyá léptették elő. A
továbbiakban már nem csak a harctéren szolgált, hiszen időközben nyilvánvalóvá
vált, hogy nő. A nyilvánvaló igazság ellenére nem „tanácsolták el”, hanem kémként
is kamatoztathatta tehetségét és adottságait.
Gyakran bízták
meg felderítői munkával. Egyszer női ruhában, másszor fuvarosnak vagy valami
árusnak álcázva gyűjtötte a híreket. A cári hadsereg tisztjeit párizsi
táncosnőként kápráztatta el. A remek francia nyelvtudással bíró hölgy
elpanaszolta az orosz tiszteknek, hogy egy békés várost keres, s azok kedvesen
el is irányították, de Júlia nem ment a városba, hanem Bem tábornoknak tett
jelentést az orosz sereg hadállásairól.
Az értékes
hírekért jutalmul Bem tábornok, a szabadságharc utolsó napjaiban kinevezte
századosnak. Mondhatjuk, hogy akkor meg már minek, de ez nem kérdés. Főleg nem,
ha figyelembe vesszük, hogy Bem egy nőt léptet elő ilyen magas rangra.
Bányai Júlia a
fegyverletétel után női ruhában menekült. Előbb hazatért Vízaknára, de belátta,
hogy a honvédtisztekre az egész országban vadásznak az osztrákok. Ezért
Törökországba menekült Bem és Kossuth után.
A menekültek nem
törődtek bele a szabadságharc bukásába. A szabadságharc leverése után Makk József
ezredes Kossuth engedélyével Erdélyben megpróbálta újjá szervezni az
ellenállást. Az ő csapatához csatlakozott a nyughatatlan Júlia is. Többször
visszatért Erdélybe, értékes hírek vivőjeként szolgálta a közös ügyet; s
röplapokat is terjesztett. Makk József szervezkedését viszont igen hamar
leleplezték. A megtorlás nem maradt el: sokakat kivégeztek, másokat hosszú
várfogságra ítéltek. Júlia épségben visszatért Törökországba, s ő maga is
felismerte, hogy a forradalom újraélesztésére nem maradt esély.
Röviddel ezután, Törökországban Matta Ede, nagyváradi származású honvéd százados feleségül vette a még mindig fiatal és szépséges Júliát. Kossuth Lajos Amerikába utazása után a törökországi magyar kolónia szép lassan megszűnt. A házaspár beutazta az egész Oszmán Birodalmat, végül Kairóban telepedtek le. Ott nyitották meg a „Fáraóhoz” címzett fogadójukat: a piramisok tövében. A magyar vendéglőt és panziót rendre felkeresték az európai utazók, akiket a vendéglátók a Magyarországról szóló friss hírekről faggattak.
Bányai Júlia még egyszer eljutott szeretett hazája földjére, a politikai helyzet enyhülésekor, 1866-ban lányával együtt hazalátogatott Magyarországra,
A szabadságharc
női katonahőse 59 éves korában, Kairóban hunyt el. A megözvegyült Matta Ede
bezárta a fogadót, és visszaköltözött Magyarországra. Bányai Júlia, aki
fegyverrel is szolgálta a hazáját, Egyiptomban nyugszik. Hősiességét környezete
elismerte, de élete végéig fura teremtésnek tartották.
Lejegyezte: egy kedves vendégünk, Tánczos
Erzsébet
A kép: Wassily Kandinsky, Vágtató
amazon - üvegfestmény (1911)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése