Oldalak

2014. október 31., péntek

Ady Endre: Halottak napján

"Halottja van mindannyiunknak,
hisz percről-percre temetünk,
vesztett remény mindenik percünk
és gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
 ma gyásznap van, ma sírhatunk!


2014. október 29., szerda

Halottak napja

Ilyen volt, ilyen lett...

Mikor kislány voltam, november elsején alkonyatkor szüleimmel mindig elindultunk a temetőbe. Ez akkor olyan természetes volt. Már reggel nagyon vártam az indulást, először csak azt, hogy biciklire üljünk és magunkhoz vegyük a virágokat, a sok gyertyát, gyufát, aztán már azt is nagyon vártam, ahogy nagyobb lettem, hogy én gyújthassam meg az emlékezés gyertyáit.
Manapság semmiért, senkiért nem ülök ezen a napon ész nélkül autóba, nem araszolok, nem keresek  parkolót, nem húzom fel magam a virágok árain, és az emberek viselkedésén, és a bicikli, a távolság miatt, eszembe sem jut.

2014. október 27., hétfő

Novemberi levél

Most megint meglátogattunk a temetőben a lányommal. Korán mentünk, még a nagy járás előtt, mielőtt még olyan sűrű a halottak kertje. Te is jobban szeretted, ha kevesebb és csendesebb a járás körülötted. A lányom kilenc évvel a halálod után született. De Te ezt biztos látod odafentről. 

Mesélek neki rólad elég gyakran, hogy mennyire szerettél olvasni, hogy gyerekkoromban egy UAZ-zal jártunk a fúrótornyokhoz, és akkor nem volt gyerekülés meg biztonsági öv, és a földutakon annyira zötykölődtünk, hogy én felrepültem egészen a kocsi tetejéig, a ponyváig, és bevertem a fejem, de közben nagyokat nevettünk.

2014. október 26., vasárnap

Selyemgubanc a Goldenblogon



Szinte hihetetlen!

10 hónap áll mögöttünk. 140 feletti publikált írás és kép, s mindehhez több mint 16 500 kattintás.

Ez alatt az idő alatt ennyi szálat gubancoltunk, írunk, szerkesztünk és publikálunk itt a Selyemgubancon Veletek együtt.

Indulásunk után röviddel kaptunk egy nagyon kedves, pozitív visszajelzést blogos társaktól, a Liebster Award-ot. Most pedig szeretnénk megmérettetni magunkat - egy "szakmai" versenyen is - a Goldenblog-on.

Hogy miért neveztünk?

2014. október 25., szombat

Grund



Felsírt a fiam. 

Életében először tette ezt. 
Megszületett. A Mária utca hallhatta hangját. Itt volt a Grund is, a Pál utca sarkán.  Az a híres, melyért életét adta Nemecsek. Neki is lesz ilyen grundja vajon? És barátai? Fontos lesz nekik a talpalatnyi föld, ahová játszani járnak majd? Megvédik az ellenséges csapatoktól? 

Közben eltelt 11 év. Vannak barátai. Van tér az utcánk sarkán – szép füves – ahol rúgják a labdát és gördeszkáznak. És tegnap láttam: meg is védik, ha kell. Nem avatkoztam bele. Vacsorára a kedvencét főztem. 

lejegyezte egy kedves vendégünk 

A kép szabad forrásból való.

2014. október 22., szerda

Lányomnak



Hogy meddig fáj még???   

És akkor most mit mondjak? Hogy a szívügyek egyszer csak elcsitulnak? Hogy pár hónap vagy több még és az egész már csak emlék? S ha szerencséd van, szép marad, s a vége nem öli meg az új vágyakat? Hogy jön még más, kinek szavára, szeme rebbenésére, kézmozdulatára mozdul majd a szíved és lebegsz, újra lebegsz, mert tizenévesen ez így természetes?  De hogy te még álmodsz róla és fáj, ha fölébredsz? 

Ez előfordulhat még, nem ér rögtön véget. Olyan ez, mint a gyász, várni kell, hogy múljon, s minden fájdalommal kicsit könnyed hulljon. S könnyebb legyen, egyre könnyebb, míg elmúlik végleg. De ez csak statisztika, nem ígéret.


lejegyezte: egy kedves vendégünk, Piros Évi

a képet köszönjük Jamie Lackey művésznek.

2014. október 19., vasárnap

Egy kamasz szobaajtajáról



HÁZIREND - Szabályok idén, ezen hónap, mai naptól

  1. Nincs másutt alvás.
  2. Barátnő bármikor aludhat nálunk, ebből a célból vettük  a pótágyat az IKEA-ban.
  3. Az iskola után azonnal haza kell indulni. Ha nem akarsz egyedül hazajönni, akkor vagy Anyánál vagy nálam, a munkahelyemen, tanulhatsz hazaindulásig.
  4. Hetente egy délután találkozhatsz Pistivel; a hét végén pedig külön engedéllyel lehetsz nap közben náluk.

Bizarr ételek versenye



Egy üzleti vacsorán érdekes körkérdés futott végig a minap: mi volt a legbizarrabb étel, amit valaha ettél?
Nagyon izgalmas történetek következtek, roppant jól szórakoztunk. Volt, aki disznótoros élményét, a füle-farka fogyasztását sorolta a legbizarrabb kategóriába, mások a krokodil húst emelték a piedesztálra. Vegetáriánus kollégánk a csirkehúst találta a legek-legjének - ezen, mi húsimádók jót derültünk. Aztán következtem én. 1,5 év Franciaországi életvitelszerű tartózkodás után mindenki azt várta, hogy csiga, béka, kagyló és társaik fognak következni. De tévedtek.
A pesztóval, fokhagymával elkészített csiga, vagy a paradicsom szószban, bazsalikommal, fokhagymával tálalt békacomb igazán ízlett és egyáltalán nem mondhatom bizarrnak.

2014. október 17., péntek

Menni vagy nem menni...


... nyugdíjba. Ez az én - dilemmám immár jó néhány éve. 

Először elmehettem volna 57 éves koromban - előrehozott nyugdíjba -, de nem mentem. Nem mentem magamért, és most már biztosan tudom, hogy a kilenc évvel fiatalabb párom miatt sem mentem. Azt gondoltam, hogy biztosan nem szívesen vette volna, hogy a barátnője nyugdíjas. Akkor ez volt egyik szempont, de nem az elsődleges. 

A nyugdíjtól való félelmem kísér, mióta közel került maga a lehetőség. 

Aztán elmehettem volna a "40 éves" rendelettel. Amióta kiadták, bármikor elmehettem volna, de nem mentem. Most pedig már 62 éves leszek és itt az öregségi nyugdíjkorhatár. A félelmem egyre csak nő. Úgy félek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől.

2014. október 15., szerda

Segíthetek? Vajon, tényleg segíthetek?

Általában nem nagyon akarok erről beszélni, annyira... személyes, pedig olyan fontos lenne. Tudom. Nem nekem és nem neked, hanem például a szomszédodban lakóknak, akikre a minap panaszkodtál. Azt mondod, gyakran áthallod a kiabálást. Éjszaka későn jön haza a pasi és ilyenkor elindul a műsor. Előbb csak csapkodás, aztán jön a sírás és az ordítozás, aztán ismét tompa zajok. Vajon ki üt... és mit, vagy kit? Ó igen, és a kisgyerek… persze, megértem, ezt a legnehezebb elviselni, egy kisgyerek kétségbeesett szívszaggató zokogását. Azt mondod, nem tudod, mit tegyél: be nem kopoghatsz, nem nyithatsz rájuk és a rendőröket sem hívhatod ki… De ezt tétlenül hallgatni…

Hát, pedig tégy valamit, mert ott segítségre van szükség! Hogy honnan tudom? Elmesélem:

2014. október 13., hétfő

Fényhullám



Október 15. a gyermeküket a várandósság ideje alatt, szülés közben vagy röviddel azután elvesztett családok gyászának a napja. Ez a nap a gyászon és az emlékezésen kívül a segítségnyújtásról és az oda fordulásról is szól, azok felé, akik elvesztették kisbabájukat. Lehet, hogy ez a tragédia éppen Veled történt, vagy valakivel, aki közel áll hozzád, vagy akivel gyakran találkozol. Nagyon fontos, hogy a gyászolók, ezen a napon kiemelten érezzék azt, hogy nincsenek egyedül: szeretteik és ismerőseik elfogadják a gyászukat, és együtt éreznek velük.

Nem is gondolnád, milyen sokan élik át ezt a tragédiát!

2014. október 12., vasárnap

Kívánság lámpás



Egyik délután elkezdett motoszkálni egy gondolat a fejemben. Tudjátok, olyasmi, mint Micimackónak, a tenni kéne valami nagyon fontosat. Kerestem, kutattam mit, mit, mit tehetnék. Nem hagyott nyugodni az érzés, hogy kikiabálnám a szélbe a vágyaimat. Nem bírtam várni a szülinapomig és nem volt a közelemben egyiptomi szkarabeusz sem, amit megsimogatva kívánni lehet valami különlegeset. Eszembe jutott egy korábban ajándékba kapott kívánság lámpás, amit valahová elpakoltam a céges buli után. A vésztartalék tonhal konzervek és tésztához való szószok mögött meg is találtam a szekrény mélyén. 
Nekiláttam az előkészületeknek. Gyöngybetűkkel felfestettem rá a vágyamat egy szóban

2014. október 10., péntek

A bor (nekem) nem tétel



Kevesen születnek kiváltságosnak, szőlő tőke mellé, a legtöbben valamikor felnőtt korban kezdik az ismerkedést a borral. Így voltunk ezzel mi is. Hosszú utat tettünk meg a vörösboroskólától a Ráspi-,  a Szászi-, vagy a Montepulciano környékén gyönyörűeket alkotó Máté Ferenc borokig. Úgy kezdődött ez, ahogy minden jóvágású egyetemistánál abban az időben - pedig egyik szakon sem volt vizsgatétel a bor -, ha buli, akkor vörösboroskóla. A helyzet úgy hozta, hogy voltam a pult mindkét oldalán. Volt, amikor önfeledten „nosztalgiáztunk” a Petróleum lámpásra és közben mindenki kezében ott volt a műanyag pohár, és volt, amikor én magam mértem: eleinte gondosan centizve, aztán érzésre, aztán csak úgy ránézésre – akinek már magas volt az alkohol szintje, annak inkább boros-kólát, a beindulóknak kólás-bort. Vicces volt, de köze nem volt a borhoz.

2014. október 8., szerda

A szőlő

Az emberiség talán legősibb növénye, már a Bibliában is szerepel. Noé a világot elpusztító özönvíz után szőlőt ültet, és így köt szövetséget Istennel. Krisztus egyik szimbóluma a szőlőtőke, az utolsó vacsorán elfogyasztott kenyér és bor pedig azóta része az egyházi liturgiáknak. A görög monda szerint Kolhiszban virult az első szőlőtő, s innen terjedt el a Földközi-tenger partvidékén. Ezt állítja a monda, az igazság az, hogy a szőlő egyik őshazája valóban valahol Kis-Ázsiában keresendő, ahol ma is vadon él. A szőlő őshazáját tehát pontosan meghatározni nem tudjuk. Egy azonban bizonyos, hogy a szőlőtermesztés és a borkészítés valahol Európa és Ázsia határán kezdődött. Magyarországon is több szőlőfaj megtalálható, és ezeken a helyeken, méltán híres borvidékek alakultak ki. Borszőlőből van néhány őshonosunk is mint a kéknyelű, a legismertebb csemegeszőlő fajták nálunk a Csaba gyöngye, az Izabella, és az Otelló.

2014. október 6., hétfő

A sör



A nyárral együtt elmúltak a zenei fesztiválok, s most, bármerre nézünk a gasztró-fesztiválok uralják a terepet: még mielőtt megkóstolhatnánk az újbort itt a sörfesztiválok időszaka. A sörfesztiválok királya, (vagy királynője) méltán a müncheni Oktoberfest. A világ legnagyobb sörös népünnepélye, melyet 1810 óta évről évre több millió ember látogat. Aki nem jut el Münchenig, az se csüggedjen, hiszen Magyarországon is lesz hasonló - vagy majdnem hasonló -, ha érdekel kattints a linkre a részletes programért. 

De lássunk egy kis gyorstalpalót magáról a sörről - nekünk nőknek - röviden. 

Mikori találmány a sör?
Az emberiség legrégebbi italai közé tartozik. Már 6000 esztendővel ezelőtt is ismerték Babilonban. A Tigris és az Eufrátesz folyó menti őslakosok árpából, élesztővel erjesztették, főzték a sört. A királyok sört ajándékoztak az ünnepekre a papságnak. S míg a munkások naponta egy korsó sört kaptak, a hivatalnokok négy-öt korsóra is számíthattak.

2014. október 5., vasárnap

Az ember és az ő legjobb barátja



Néhány hete olvastam el Fekete Istvántól a Bogáncsot. Anno kimaradt nekem ez a remekbe szabott kötelező, de most bepótoltam, és nagyon örülök, hogy a kezembe került. Sokféle gondolatot ébresztett bennem emberről, kutyáról egyaránt.
Azt kell mondanom Fekete István ezen regénye is méltán híres. Lenyűgözött az a rengeteg információ és/vagy intuitív tudás, amit a kutyákról beleszőtt. Érdekelne, volt-e sajátja, vagy honnan tudta ezeket a dolgokat konkrétan a pulik természetéről. Kiemelkedően  hiteles, meggyőző, valós és megindító is egyben, ahogyan megszemélyesíti a kiskutyát. Változatosan és élethűen tárja elénk a gondolatait az érzéseit.
Na meg ez a rengeteg kaland, amin keresztül megy Bogáncs…

Végig nagyon olvasmányos és lebilincselő. Néhol vicces és megmosolyogtató, de legtöbbször szívet tépő és a sorok mögött kőkemény emberi sorsok és tragédiák húzódnak meg.

2014. október 3., péntek

Dió



A diófa, melyet "unokáinknak ültetünk", tavasztól őszig szemet és szívet melengető  látvány. Bár a mi diófánk zsenge kora ellenére már termő, de unoka még sehol... 
Ám ez a fa minden évszakban nyújt valami újat: Tavasszal hajtásaival, nyáron lombkoronája hűsítő csábításával, ősszel finom gyümölcsével, télen pedig a kihelyezett madár etető hívogató eledelére odakucorodó tollasok seregével gyönyörködtet. Ezen túl a dió ezer arcát mutatja nekünk: jelen van a népi gyógyászatban, ismerjük jótékony hatásait szervezetünkre s így méltó helye van a konyhai remekművek összetevőjeként.

2014. október 1., szerda

Elköltöztem


Igen, elköltöztem. 

Hogy hová? Egy jó pár hónap tapasztalatai szerint oda, ahol - jelző lámpa ide, jelző lámpa oda -, minden gyalogos akkor megy át az úttesten, amikor tud. Ahol senkinek nem fordul meg a fejében, hogy átférkőzzön két parkoló autó között, mert lehetetlen elférni, ahol nem Isten ellen való vétek finoman megkoccantani parkolás közben az előtted és mögötted álló lökhárítóját, ahol rengeteg a körforgalom, melynek haladási szabályait leginkább az élet írja.

Oda, ahol a buszra mindenki az első ajtón száll fel és köszön a buszvezetőnek, ahol a buszvezető fogadja a felszállók köszönéseit és mosolyog, megvárja a rohanókat és ahol maga a busz is percre pontosan, a jelző tábla szerint érkezik meg, nem siet, nem késik.