Oldalak

2014. március 31., hétfő

Szülinapi köszöntő


Nagykorú lettél. Most már a világ összes kocsmájában vásárolhatsz magadnak alkoholt, ha akarsz. Elmondhatod magadról, hogy mennyi mindent megéltél már. 17 éves voltál, amikor átrepülted az óceánt. Ez még önmagában nem nagy dolog, de Te egyedül voltál. Költöztél egyik országból a másikba, az elmúlt két évben összesen 4 lakásba.

Boldog vagyok, hogy része vagy az életemnek, pedig hányszor bosszantottál fel! Hányszor ébresztettél kora hajnalban, mert Te már eleget aludtál, és társaságra vágytál, vagy megéheztél. Hányszor túrtál ki minket az ágyunkból, csak hogy neked jusson az egész, és a közepén aludhass. Hányszor kellett kidobnom a neked szánt vacsorát, mert úgy döntöttél, ami tegnap ízlett, az ma már nem jó, és másra vágysz. Hányszor takarítottam fel utánad a fürdőszobát/konyhát/előszobát/szobát, amikor rosszul voltál. Milyen hihetetlen bosszút álltál rajtunk, amikor új wc-t vettünk, ami a Te ízlésednek nem tetszett, ezért megvártad, amíg elmegyek otthonról, majd a hosszú fehér szőrű szőnyegen töltötted ki a mérged (és a beleid tartalmát).

2014. március 28., péntek

Hogy EZ a mese, az nem kérdés!

Én nagyon későn kezdtem el olvasni, valahogy nem érdekeltek a betűk. Szívesebben bogarásztam, szöszmötöltem a fűben, este meg nagyon gyorsan álomba merültem a napi futkosás után. Anyának voltak próbálkozásai. Emlékszem még a térhatásos Hófehérke és Csipkerózsika könyvekre, de jobban érdekelt a színük, formájuk, mint a tartalom.

Aztán 4. osztály után iskolát váltottam. A korábbi osztály sport osztály volt, reggel 5-re jártunk korcsolya edzésekre a fedett jégpályára, senki nem ért rá könyvekkel bíbelődni. Ez az új osztály viszont egy „normál” osztály volt és itt már a Monte Cristo grófjáról szóltak a szünetek.

2014. március 26., szerda

Segítség, kamaszodik a gyerek!


Még csak 11 éves. Nemrég született, még most tanult meg járni, beszélni. Pár éve ment iskolába az én kis csöppségem és ma már az idegeinken táncol.

Kamaszodik. Feszegeti a határait, beszólogat, arcokat vág, húzgálja a vállát, dühöng. Ahogy azt kell. A 8 éves kisöccse pedig ebben is példaképnek tekintve nagytesót, szintén kezdi. De nem korai ez egy kicsit?

Egy barátnőmmel beszélgettem, akinek pár évvel nagyobb gyerekei vannak. Kérdeztem tőle, jól látom-e, hogy exponenciálisan romlik a helyzet. Mosolygott, bólogatott, majd hozzátette: És még a kanyarban sem vagytok:)

Mostanra mindennapossá váltak a vicces beszólások: Anya, hol volt arról szó, hogy söprögetnem kell, ha kijövök az udvarra? Az apróbetűs részben???

2014. március 24., hétfő

Mireille Guiliano 12 jó tanácsa az üzleti életben sikerre vágyó nők számára



Egy olyan hölgy 12 javaslatát gyűjtöttük össze, aki több mint 20 éven keresztül volt a Veuve Clicquot luxus pezsgőmárka szóvivője, az LVMH felsővezetője, és a Clicquot Inc. igazgatója. Ő Mireille Guiliano, aki ma leginkább könyveiről, A francia nők nem híznak vagy A francia nők karriert csinálnak című írásairól ismerhetünk. 

Mireille azért írta meg A francia nők karriert csinálnak című könyvét, mert viszonylag kevés könyvet írtak nők nők számára az üzleti életről. A nőknek kevesebb segítség jut az üzleti életben vezetőként: sem mentort, sem olyan tapasztalt női vezetőt nem könnyű találniuk, aki segítene nekik sikereket elérni, holott erre nagy igény mutatkozik.

Korábbi írásunkban bővebben is olvashatsz róla.

2014. március 21., péntek

Emlékeztető!


Magamtól magamnak.

Kedves Én!

Hibázol.

Hibáztál akkor, amikor feladtad egy részed a szerelemért. Hibáztál, amikor felismerted, hogy baj van, de nem tettél semmit. Hibáztál, amikor nem álltál ki magadért. Hibáztál, hogy hagytad, hogy újra leromboljanak.

Te erős vagy.

Erős ahhoz, hogy beismerd: nem tudsz egyedül létezni és foggal-körömmel ragaszkodsz azokhoz a dolgokhoz, amik úgy érzed, hogy támaszt nyújtanak. 

2014. március 19., szerda

A döntés szabadsága – avagy hová tűnt a figyelem?

Mostanában egyre jobban zavar, ha azt érzem, a környezetem okosabb nálam a saját döntéseimben. Nem, nem is így van, valójában mindig zavart, csak eddig nem írtam róla. Vajon hányszor fordul elő, hogy amikor valaki mesél nekünk egy nehéz helyzetről vagy kihívásról az életében, ahelyett, hogy végighallgatnánk, igaz, értő figyelemmel lennénk iránta, már az első mondatok után elkezdjük sorolni a javaslatainkat, mutatván, hogy milyen szuperagyak tudunk lenni, ha másról van szó?

Álljon itt néhány példa a közelmúltból.
Gyereket várok, elmegyek az orvoshoz. Megpróbál rábeszélni az amniocentézis nevű, Európa legtöbb országában betiltott, nem éppen veszélytelen, sokszor téves eredményeket mutató vizsgálatra (egyáltalán nem szakmai szavakkal: „kötőtűvel” érzéstelenítés nélkül a hasfalat átszúrva magzatvizet vesznek, miközben próbálják nem a gyereket megszúrni – nna, most aztán kioktató kommentek ezrét fogom kapni, már tudom előre).

2014. március 17., hétfő

991-632


Emlékszem a "vonalas" telefonszánunkra. Ha most azt kérdezné  tőlem az olvasó (vagy bárki más), mondjam meg a lányom telefonszámát, nem tudnám.
Manapság nem jegyezem meg a telefonszámokat, nem tudom a PIN kódjaimat, nem veszek Pesti Estet sem, mert az eventek a közösségi portálon kényelmes tájékozódást biztosítanak.


Ha megkérdezi a fiam: mama az ürgék alszanak téli álmot? Tudom, hol kell ennek a kérdésnek utánanézni.

Lehet bármilyen a kérdés: nyitva van ma a cirkusz, milyen idő van Rómában vagy mit esznek az ebihalak, igen mindenre gyorsan és pontosan választ kapok.

2014. március 15., szombat

Cipőmánia

Az egyik rovatunknak a „színek, formák, hangulatok” címet adtuk. Azt hiszem, a képen látható cipő ízig-vérig szín, forma és hangulat. Új szerzemény. Lehet szeretni, nem szeretni, de egy dolgot biztosan nem lehet vele megtenni. Csak úgy elmenni mellette. Zöld, de nagyon, a talpa pink, lyukas az orra, és a sarka, az is egy külön történet...

Love or hate? Mindenki döntse el. Nekem szerelem volt első látásra. Aztán elbizonytalanodtam. Nem túlzás ez egy kicsit? Már-már a közönségesség határát súrolja. Bevállalós dolog egy ilyen cipőt felvenni. Kell hozzá némi magabiztosság, hogy álljuk a tekinteteket. Aztán meg a beszólásokat:) De ha ezt bírjuk, akkor nincs gond. Akkor egy ilyen cipő biztosan feldobja a napunkat. Az enyémet biztosan. 
Nem tudtam otthagyni a boltban, mert ez is egy olyan darab, mit sajnáltam volna, ha nem veszek meg, ha már egyszer megláttam és megszerettem.

2014. március 14., péntek

A fogyatékkal élők másik oldalán


Nehéz téma, nem az enyém, vagyis nem látványosan az enyém, de mostanában úton útfélen belebotlok. Hogyan tud egy anya több gyereket nevelni, egyetemi tanulmányait végezni és élsportolni egyszerre? Jó kérdés. Főleg akkor, ha anya a csörgőlabdába nyújt számottevőt és a tan- és mesekönyveit Braille írással nyomták. Hogyan lehet valaki egy időben egy boldog gyerek apukája, szerető férj, egy neves multinacionális cég egyik legjobb szakembere és házi versenyeinek rockandroll bajnoka. Főként, ha kerekes székkel ropja?

Nem tudom.

2014. március 12., szerda

Mikor elég?

A kis babával olyan könnyű, csak eszik, alszik. Igaz időnként tisztába kell tenni, de aztán az élet csupa gyönyörűség, hiszen ahová leteszed nagyjából ott marad, bármit lehet mellette csinálni, a baba majd elszórakoztatja magát. Szuper!

Az élet mégis a totyogóval a legvarázslatosabb, amikor elindul és csupa öröm és kacagás lesz minden. Ahogy csetlik-botlik és ahogy megtanul trappolni, nem kell már mindent a keze ügyébe hordani, kiszolgálja magát. Csodás!

Azért egy ovisnál sincs jobb, ahogy nyílik az értelme, egyre többet ért meg a világból, meglepően okosakat mond és mindent észrevesz. Szédületes miket képes beszólni. Hiába, gyerekszáj!

Az iskola, na az az igazi! A betűk, számok világa, ahogy lefoglalja magát, megtanul belemélyedni dolgokba, hát varázslatos, egyre kevésbé kell fogni a kezét, szinte érzi az ember, hogy nő ki a keze alól a csodalény.

2014. március 10., hétfő

Az ember azt hiszi, hogy mindegy, de nem!


Ez biztosan a pasiknak sokkal egyszerűbben megy, nekem nem volt az.
Leszögezem nem az életem értelme az autóvezetés, de elboldogulok vele. Későn kezdtem el a vezetést, nem ez volt álmaim netovábbja, de jött a mindennapos rutin és az évek során meg volt minden: főváros, és vidék M0 és M71, belföld és külföld, egyedül és társaságban, nagyobb fennakadás nélkül, lazán.
Igen, lazán vezetek. Ha kell óvatosan, ha kell tempósan. Megy előre, tolatva, franciásan parkolva, elboldogulok vele mindenképp. Azt már meg szoktam, hogy egy autóval nem lehet hosszú kapcsolatot ápolni, 2-3 év és jön a következő: kisebb, nagyobb, újabb, viseltesebb, többet is „elhasználtam” már.

2014. március 8., szombat

Nőnapra szeretettel!



Aranyosi Ervin
Nőnapi köszöntés

Ó NŐ, Te vagy az élet nagy csodája,
Szépség és öröm mind belőled jő!
A nyugalom, a szeretet hazája,
Te vagy a biztos, éltető erő!


2014. március 5., szerda

Olvasni jó!

Sajnos szomorú igazság, hogy a mai, rohanónak nevezett világban nem olvasunk eleget.

Pedig olvasni jó…Találd meg a neked valót!

Ne lapozz,ne menj tovább, ha szereted az izgalmas ,szerelemmel átszőtt krimiket!

Igen, van ilyen, és pedig Karen Rose regényeiben. Ne ijesszen meg a terjedelme, mert ha egyszer elkezded olvasni, már bánni fogod, hogy nem kétszer ilyen hosszú! A főszereplő mindig szívdöglesztő. Szinte magad előtt látod azt a magas, markánsan szúrós, de egyben csodálatos tekintetű hapsit, akibe rögtön beleszeretsz, de egye fene, átadod a szintén csinos, bájos hősnőnek, mert olyan aranyosak együtt! Közben egy Agatha Christie logikáját megszégyenítő, fordulatos krimit olvasol és a végén újra keresed azokat a momentumokat ahol már tudnod kellett volna, hogy ki is a gyilkos!

2014. március 4., kedd

Oscar, avagy ki van a szobor mögött


Siker, fény, csillogás… Mozicsillagok, vörös szőnyeg, ruhaparádé… Meglepetések, evidenciák, megható beszédek. Ez megy minden évben… Szemfényvesztés? Varázslat? … én már nem is figyelem a tendenciát. Volt amikor a botrányé volt a főszerep, volt amikor a jótékonyság, az együttérzés volt a trendi, de alapjaiban a Gála örök. Akárcsak a szimbóluma, maga a szobor.

Szobor? Inkább csak szobrocska? Ha csupán a tényekre vagyunk kíváncsiak vele kapcsolatban, segít nekünk a wiki.

De ki van a szobor mögött? Szerintem ez a varázslat része...

Nem tudhatunk mindent, nem ismerhetjük, csak sejthetjük a részleteket. Tudjuk, például, hogy ki tervezte a szobrocskát: Cedic Gibbson. Gibson akkoriban (1927-1928) az MGM Stúdió művészeti vezetője volt. Az aranyozott szobor, szögletes art deco stílusban, egy férfit ábrázol, nagyon hosszú karddal (…) maga előtt, amint egy filmtekercs-dobozon áll szál-egyenes tartásban. A kivitelezés és az ihlet, nem kétséges, korhű. De ki volt az i(h/l)lető?

Erről már csak városi legendák szólnak, sehol semmi konkrétum.