Oldalak

2014. július 28., hétfő

"Ki tud jobbat?" Fotópályázat



100 íráson és 10000 kattintáson jóval túl, arra gondoltunk, hogy játszunk együtt! Nyár van, mindenkinek a kezében ott kattog a fényképezőkép. A fények szépek, a helyzetek viccesek. 

Míg mi örömmel írunk, ti örömmel fényképeztek, illesszük hát össze, hisz a közös öröm az igazi öröm. Nézzük, ki tud jobb fotót az eddig megjelent írásainkhoz! 

Ez egy pörgős játék, mi pörgetjük a bejegyzéseket – heti hármat, ti pörgessétek a képeket - a legjobbakat, a nyertesek pedig díszhelyet kapnak a blogon.

Szabályok:

2014. július 27., vasárnap

Merre nyaraltunk?



Tengerre nyaralni azért megy az ember lánya, mert 10 alkalomból – ahányszor eddig eljutott a tengerig - egyetlen egyszer esett az eső – mondjuk, az majdnem október volt. Nem csak az eső, hanem a felhő is olyan ritka, mint… a cápatámadás Budapesten. A parti szellő, leánykori nevén briza, része a tengerpart feelingnek. Segít, hogy a nap heve elviselhető legyen és beszáll a seró romantikus borzolásába,  egy esti romantikus őgyelgésnél, vagy mondjuk napközben egy klassz szelfi erejéig. Az apály/dagály, mint fogalom megvan, persze, tudjuk, hogy létezik, de a gyakorlott Földközi vagy Fekete tengeri nyaraló nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget. Van, oszt kész.

2014. július 25., péntek

Ha nyár, akkor LECSÓ…

A lecsó, bár úgy gondolnánk hagyományos, híres magyar étel, valójában balkáni eredetű, de ma már a magyar gasztronómia egyik alappillérének tartják. A lecsót az Európa-szerte parádézó magyar huszárok terjesztették el. Ez az étel lényegében egy zöldség ragu, paradicsom-paprika és más nyári zöldséget tartalmazó "pörkölt". A télre eltett, "natúr lecsó" azonban csak paprikát és paradicsomot tartalmaz. Mint oly sok mindennek, ennek az ételnek is van fesztiválja, a legközelebbi: 2014. augusztus 03. Miskolcon
Itt olvashatsz róla:
www.miskolcilecsofesztival.hu

Se szeri, se száma az elkészítés módjának, a technikájának, sőt tálalásának se.

2014. július 23., szerda

Kékfestő

Hagyomány, évszázados technikák, apáról-fiúra, anyáról-lányra szálló ősi mesterségek. Mennyire fontos ez a mai rohanó, "multikulti" világban? Valószínűleg nem járok messze az igazságtól ha azt mondom, sajnos hanyagoljuk és nem emeljük méltó piedesztálra a régi idők értékeit. Pedig kis hazánkban van belőlük rengeteg.

Szerintem ilyen a kékfestő is. A matyóval ellentétben, melyről korábban írtam már itt a Selyemgubancon, a kékfestő hírét nem repíti szárnyain a divat. Sajnos nem jelenik meg világsztárok ruhatárában és nemzetközi neves eseményeken. Pedig szerintem megérdemelné.

Honnan is ered a kékfestő? 

2014. július 21., hétfő

Az első érett nyár

Év közben az osztályteremben, vagy nagyszünetben a kávéautomatánál szinte jelmondatunkká, általános szólásunkká vált, hogy „Csak egyszer legyen vége” vagy „Csak ezt éljük túl” és a „Nyár legyen, semmi más”. Túl az érettségin azt kell mondanom, hogy vége lett, túléltük és nyár van. És teljesen más érzés, mint amilyennek gondoltuk mondjuk október vagy március környékén.

Ez az év tényleg nagyon hajtós volt, de a napok során valahogy hozzászoktunk a tanuláshoz. Rutinként rögzült, ami furcsának tűnhet, de kicsit még hiányzik is, hogy kinyissam az irodalomkönyvet ebéd után. Persze ne túlozzunk. Soha nem élveztem még ennyire a semmittevést, mint június 18.-a óta, de valahogy az a hatalmas megkönnyebbülés, amiről mindenki beszélt, nem egyből jött. Szépen, fokozatosan tudatosult bennem, hogy hoppá, nem kell felhúznom az ébresztőórát! Elpakolhatom a szanaszét heverő könyveket a lakás minden pontjáról és nyugodtan nézhetek Trónok harcát, akár egész nap, miközben a legfinomabb nyári gyümölcsöket csipegetem. Buli hétköznap? Sima ügy! Egész éjszakás beszélgetés a barátnőkkel? A legjobb! 

2014. július 20., vasárnap

Gőzpöfögészeti tovalöködönc és társai, avagy a nyelvújítás

„Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó.”
Faludy György

A nyelv az egyik legcsodálatosabb kommunikációs eszközünk. Főként, ha a Magyar nyelvre gondolok, amely az anyanyelvem és egyben az egyetlen, melynek árnyalatait, mélységeit, finom kifejezésmódját igazán ismerem, szinte a zsigereimben érzem. A további nyelvek amelyeket kisebb-nagyobb mértékben beszélek vagy értek, természetesen szintén nagyon érdekesek, de a magyar nyelvvel nem érnek fel és nem is tudnak a helyébe kerülni soha. Az anyanyelvnek nincs párja.

2014. július 18., péntek

Padlizsán olasz módra

Ki ne ismerné a piacokon nagy mennyiségben megtalálható, mély lila (padlizsán) színű zöldséget. Sokan a hajuk színének kívánt árnyalatát is ennek a növénynek említésével azonosítják be. Egyébként a padlizsán színe fajta szerint lehet fehér, sárga, lila, fekete, úgyhogy csak óvatosan a fodrásznál!

A padlizsán vagy tojásgyümölcs a burgonyafélék családjába tartozó zöldségnövény és a „mediterrán étrend” tipikus eleme. Kalóriaszegény növény (100 g-ban 18 kcal), ám ásványi anyagokban (főleg káliumban) és vitaminokban (elsősorban vízben oldódókban) gazdag. Nagy mennyiségű rostot is tartalmaz.

2014. július 16., szerda

A döntés szabadsága – újabb epizód

Korábban már írtam arról, milyen érzés számomra, amikor mások akarnak dönteni az igényeimről, minősítik a döntéseimet vagy csak osztják a jó tanácsokat – kéretlenül.

Gyerek vagy munka? Az újabb téma, amiben rettentő okos környezetem csak úgy zúdítja rám a jobbnál jobb véleményeket és ötleteket. 

Vállalkozó vagyok, „mockosz kisz vállalkozó”, akire a társadalom egy része úgy tekint, mint akinek minden az ölébe hullik egy csettintésre. Azt el sem bírják képzelni, mekkora felelősség, kockázat, kiszámíthatatlanság ez, és hogy sokan azért csináljuk, mert annak idején rákényszerültünk, vagy mert így azzal foglalkozhatunk, amit igazán szeretünk, és eldönthetjük, mit vállalunk és mit nem. Na de ez egy másik cikk témája lehetne.

Kérdezik tőlem, meddig akarok még a szülés előtt dolgozni.

2014. július 14., hétfő

VÍZILABDA EB.…2014.Budapest és gyorstalpaló



Nyomban a foci után vízilabda! Ha az előbbi tetszett, akkor ez a játék nekünk, nőknek, talán még jobban bejön.  Az elmúlt évek folyamán ez a sport méltán lett nemzetünk kiemelt sportága.  Kemény Dénes kapitánysága alatt három egymást követő olimpián is a legfényesebb érmet hoztuk el, ami vízipólóban eddig még senkinek sem sikerült a világon, nem is beszélve az európai és világbajnoki érmekről.

Jelenlegi szövetségi kapitányunk, az egykori játékos Benedek Tibor, egy új korszakot kezdett egy megfiatalított válogatottal. Ez olyan jól sikerült, hogy a legutóbbi, 2013-as barcelonai világbajnokságon újabb arannyal gazdagodtunk.

2014. július 13., vasárnap

Változunk? Változzunk!

Lassan indul az idei nyár. Nem olyan régen volt, hogy a nyári ruháim előkerültek a dobozból és próbálgatom őket. Van néhány örök darab, igazán nőies szoknya, amit évek óta dédelgetek. Minden évben újra és újra előkerülnek, de hordani őket, az valahogy nem megy. Ezek a darabok elég furán viselkednek: egyik évben alig jönnek rám, másik évben azért nem tudom felvenni, mert nagyok.
Vajon mi lehet az oka? - teszem fel a költői kérdést magamnak. - Változom? Változunk?

Hol kicsi, hol nagy. Néha szoros, néha lötyög. Van, hogy feszül, máskor fodrot vet. Valahogy így haladunk végig az egész életünkön is. Egy kezemen meg tudom számolni azokat az alkalmakat, amikor pont jó. Mert bizony, az a kevesebb.
Nézzük csak! Gyerekként olyan kicsik vagyunk mindenhez, „neked ez még magas gyermekem”, mondják a mindenható fölnőttek. és milyen meglepő, amikor előkerül a „nagy vagy már te ahhoz, hogy ilyet csinálj” szlogen.

2014. július 11., péntek

Kívül vidám, belül mi van?


Volt már úgy, hogy felkeltél reggel, elindultál valahová, ahová éppen menned kellett, és azt érezted, hogy már a parkolóban vagy a villamosmegállóban fel kell venned az álarcot? Előfordult már, hogy játszottál, színleltél, kifelé azt mutattad, amit elvártak, vagy legalábbis te azt gondoltad, hogy elvárnak tőled? Történt olyan, hogy biztosan tudtad, senki, de senki nem kíváncsi igazán a valóságra, a benned zajló dolgokra, gondolatokra; hiába a tömeges: „hogy vagy?”, „mi újság?”, „otthon minden rendben?” felszínes kérdések... Ebben a lelki állapotban, ezeknek az embereknek a nem valódi érdeklődésére, a válasz igazából csak egy lehet: "Köszi, jól vagyok". S amit magadban gondolsz, az bent marad, az arcodra csak egy erőltetett félmosoly ül ki, ami a kérdezőket amúgy sem érdekli, így azt sem veszik észre, hogy nem valódi.

2014. július 9., szerda

Magamba zárok...

...mennyi, de mennyi mindent. Tudom, nem vagyok ezzel egyedül a világban, úgy érzem, van valahol belül egy hely, talán egy képzeletbeli ládikó, egy szoba, netán egy egész ház, ami végtelen kiterjedésű, lég- és hang át nem eresztő, totál biztonságos, titkos hely, ahová én raktározok.

Elteszem a jót, a szépet, a kellemest, a kellemetlent. Elteszem, ha megdicsérnek, vállon veregetnek, de azt is, ha durván szólnak hozzám, elítélnek, vagy megbántanak. Elteszem a csókot, az érintés sokféleségét, a szerelmet, a bánatot, a könnyek ezerféle megjelenését, a lenyomatokat egy baráti beszélgetés után. Elteszem a meg nem történt álmok képzeletbeli szálait, a kidolgozottat és a gyenge próbálkozást, egyszóval magamba zárok mennyi de mennyi mindent.

Gyerekkoromban kezdődött. Nehéz időket éltünk, mondaná drága jó édesanyám.

2014. július 7., hétfő

Jégkocka csodák

Itt a perzselő, barnító, vízpartra kergető nyár. Cáfolhatatlanul megérkezett és tikkasztó hőségével néhányan már-már soknak is érezzük. Hiszen úgy vagyunk ezzel a forró nyári időszakkal, hogy a havas, hideg, sötét estéken epekedve várjuk, de mikor végre ruhát bomlasztva, vizet pocsolyává majd repedező földdé szárítva megérkezik, akkor panasz hagyja el a szánkat és túlzásnak érezzük a perzselő meleget.  Amikor pedig a hőmérő 36 C fok fölé kúszik, szinte elviselhetetlenné válik a nyomasztó, vibráló hőség. Ilyenkor aztán elkezdünk gondolkodni, mivel lehetne enyhíteni a tikkasztó forróságot?

2014. július 6., vasárnap

Hogyan gazdálkodjunk rosszul az időnkkel?

5 módszer, amivel elronthatjuk az időgazdálkodást:

  1. Ne tartsunk szünetet! Még ebédszünetet sem – lehetőleg együnk a számítógép előtt, sőt fel se álljunk mellőle egész nap.  Az egyes programokat és meetingeket szervezzük egymás hegyére-hátára: egyikről rohanjunk a másikra. Így nem vesztegetünk el egyetlen percet sem.
  1. Ne tervezzünk! Lesz, ahogy lesz, majd az események és a körülmények eldöntik. Meg egyébként is: minek tervezni ebben a folyton változó világban? Végezzük egyik beeső feladatot a másik után, lehetőleg többet is párhuzamosan.

2014. július 5., szombat

Fesztiválra? Hát figyelj!

Összegyűjtöttünk néhány hasznos tanácsot a jelenleg dübörgő fesztivál szezonhoz. Egy kis felkészüléssel, elővigyázatossággal és odafigyeléssel elkerülhető a baj. Nézzük, mire érdemes figyelni, és hogyan kell készülni, ha fesztiválra mész?
Balesetek, sérülések
Egyik színpadtól a másikig botorkálni a sötétben, egyenetlen talajon, különösen alkoholfogyasztás után, veszélyes lehet: könnyű megbotlani és elesni. Ezért érdemes kényelmes és biztonságos cipőt viselni, a tűsarkú nem a legmegfelelőbb fesztiválra!
A crowd surfing-ot sok helyen betiltották, mivel nagyon gyakran érik sérülések a vállat, a bordákat, a nyakcsigolyákat.

2014. július 4., péntek

FesztívÁllapot

Fesztivál. A szó ezer képet villant fel: nyár, sörsátor, kiszaggatott rövidnaci, napszemüveg, kalap, rozéfröccs, nagyszínpad, pirkadat, hangszórók, karszalagok, derékra kötött farmerdzseki, vidám és „még vidámabb” részeg ismeretlenek, tömeg, amerikai hot-dog, önfeledt ugrálás, csápolás, rekedt torok.

Ezzel szemben a piába kevert drogok, elkábított lányok, erőszak, ellopott pénztárcák víziója csak a szülőknek jut eszébe. Hiszen ezek olyan távoli dolgok, velünk úgysem történhetnek meg. Mind ezt gondoljuk, egészen addig, amíg valami igazán rossz és visszafordíthatatlan meg nem történik a közvetlen környezetünkben
.

2014. július 2., szerda

Tánc



Tánc. Ritmusra mozdulni egyedül vagy párban. Együtt élni a zenével, lassan majd tempósabban, végül egyre gyorsabban és gyorsabban. Szédült tempóban pörögni, forogni. Tánc.
A Ghymes Együttesnek van egy lélekbemarkoló zenéje és szövege, melynek az a cime, hogy „Tánc a hóban”.  Meleg szívvel ajánlom figyelmetekbe, s ha tehetitek, ne villamoson, metrón vagy zajos környezetben hallgassátok, szánjatok rá egy csendes, nyugodt 7 percet. Megéri.
Részlet a Ghymes együttes fent említett „Tánc a hóban” dalszövegéből: