Oldalak

2014. január 31., péntek

Hormonok tánca avagy a gyermekágy


Közhely tudom, mégis igaz, nyolc hónappal ezelőtt gyökeresen változott meg az életem, amikor anya lettem. Sok kisgyermekes szülő van körülöttem, így ezerszer hallottam a mondatot,  „Tudtam, hogy nehéz lesz az első néhány hét, de nem gondoltam, hogy ennyire!” Ezek után én azt gondoltam, hogy tényleg felkészültem mindenre, tudom, hogy nehezebb lesz, mint gondolom, tehát nincs más dolgom, mint eleve még nehezebbnek elképzelni, így semmi nem érhet váratlanul. Különben is, kemény vagyok. Mondanom sem kell, hogy tévedtem. Arról, hogy miért is nehéz valójában, valahogy soha senki nem beszél. Talán mert mire erről beszélgetünk, már csak egy homályos emlék marad mindenkinél, hogy miért is volt olyan fárasztó.


2014. január 26., vasárnap

Pékség

Madárcsicsergésre ébredek. Próbálom kitalálni, mi lehet ez? Talán az a kékcinke pár, amelyik egy ideje itt fészkel a közelben. Lassan kinyitom a szemem, a nap sugarai már keresztül fúrták magukat a spaletta rácsain. Megint szép napunk lesz. Ráérősen lezuhanyzom, felveszem a virágos nyári ruhámat, azt amelyikben mindig olyan sok bókot kapok. Bemegyek a konyhába, az asztalon már ott gőzölög a frissen főzött kávé, mellette tej, cukor. Istenem, nekem van a legcsodálatosabb férjem!
A kávé kortyolgatása közben jegyzetfüzetem kockás lapjait nézegetem, végigveszem a mai teendőket. Nem reggelizem, azt majd a pékségben, a frissen sült kenyér utánozhatatlan, meleg illatának úgysem lehet ellenállni.

2014. január 22., szerda

Tai chi


Csütörtök. Tai chi edzés. Alig várom. Végre egy óra magamra. Egy óra befelé figyelés.Csak magamra. Végre, megint rászántam magam és megvettem a bérletet. Megegyeztünk otthon, hogy a csütörtök az enyém.

A mai edzést nem Kata tartja, tudom meg. Na nem baj, jó lesz. Még az ötödik percnél sem tartunk és jönnek a kellemetlen kérdések. Ki az, aki rendszeresen edz? Nem teszem fel a kezem. Van, aki csak itt edz, hetente egyszer? Van, válaszolom kicsit dühösen. 

Jön a kérdés, hogy ki tartja meg a bemelegítést és rám néz az edző, pedig leghátul állok és igyekszem láthatatlan lenni.

2014. január 21., kedd

A trollokhoz, akiknek semmi köze a fantáziához

De, hát kérem szépen, ez egy kezdő blog, akkor miért ezzel borzolni a kedélyeket már az indulásnál – kérdezi a nyájas olvasó. Egyrészről, hogy jön ide egy ilyen kitalált szörny neve, egy bloghoz, amit valós emberek írnak és aminek várhatóan nem sok köze lesz Fantáziához? Másrészt minek kell az ördögöt a falra festeni…
Igaz, való igaz, hogy az a jó és az életszerű, ha jóhiszeműek vagyunk, ha tudjuk, szeretjük és bevonzzuk a jót az életünkbe. Sajnos úgy tűnik, hogy a virtuális tér és kiemelten a személyes dolgokat oly gyakran felcsillantó blogok világa pont nem az a világ, amely az imént említett recept életszerű megnyilvánulása. Nem bizony.

2014. január 16., csütörtök

Hogyan írjunk blogot?

Na, ennek a kérdésnek a megválaszolására biztosan nem én vagyok az illetékes, soha nem merném magam annak kikiáltani, aki a válaszok válaszát megadja, hiszen inkább olvasom a blogokat, mint írom.

Ahogy olvasgatom őket, azért látom a különbséget. Látom a különbséget az olvasottságban, a hozzászólási kedvben és érzem én magam is legbelül, hogy van amit jó-izgalmas-érdekes olvasni és van, amit be se fejezek, mert…, mert nem! Persze egy receptet hipp-hopp összeüt az ember – mindig könnyebb "megasszondani", mint csinálni:D – végy egy jó kis témát, ami az olvasó közönségedet leginkább izgatja, írd meg minél olvasmányosabbra és oszd meg a szociális médiában. Aztán hátra lehet dőlni és várni a kedvelést és a hozzászólást.

Vagy nem ilyen egyszerű? De igen, csak néhány alapvető szabályt be kell tartani (ha lehet)! Így ha írásra adom a fejem muszáj összeszednem a tapasztaltakat, ha magamnak is - emlékeztetőül.

2014. január 8., szerda

Beköszöntő

Szia!

Mintha mi már találkoztunk volna valahol… Neked nincs ilyen érzésed? Jöttünkben-mentünkben, kutyafuttában.

Bölcsibe menet és oviból jövet. Szédült izgalomban randira igyekezve vagy éppen onnan hazafelé tartva. Náthásan a patikában vagy az orvostól kifelé. Mosóporos dobozt, kihízott ruhák csomagját, zöldséges szatyrot cipelve. A defektes kocsi mellett állva az esőben, vagy ragyogó reggelen kiránduláshoz öltözve. Arckrémet válogatva a drogériában, hátha valamelyik végre tényleg használ. Amikor elszúrták a hajfestésedet vagy amikor annyira jó lett hogy hitted, hogy mindenkit elkápráztat. Amikor hirtelen minden megváltozott. Ünneplés közben.

Mindig.